Bizalom a betegség idején

 

„Csalárdabb a szív mindennél  és gonosz az, kicsoda ismerné? Én az Úr vagyok aki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom hogy megfizessek kinek-kinek az ő útjai szerint és cselekedeteinek a gyümölcse szerint.” 

                                                             Jer 16,9-10

 

Kedves testvéreim! A mai vasárnap – betegségem miatt - elmarad a hagyományos istentisztelet. Gógyszeres kezelés alatt vagyok, ezért félő, hogy a vírust ne terjesszem mindazok felé akik részt vennének a személyes istentiszteleten. Emlékeszem -  és talán mások is emlékeznek még -  arra a közelmúltra, amikor a vírusjárvány miatt az istentiszteletek elmaradtak, nemcsak a vasárnapok alkalmával, hanem az ünnepek alkalmával is.  Ekkor tanultam meg, hogy élő bejelentkezésben megosszam elmélkedésem a facebook csoportban , amit bármikor követni lehetett otthon vagy bárhol ahol világhálós elérhetőség és megfelelő program állt rendelkezésre.  Most erre az élő bejelentkezésre sem vállalkozom, mert a köhögés és rekedt hangom miatt nem látom ennek értelmét.

Felvetődik a kérdés: hogyan lehet, hogy érdemes-e betegen prédikálni és ezt a prédikációt meghallgatni, elolvasni, végső soron befogadni?  A betegség alatt itt azt értem, amikor  a szolgálat tevő egészségi állapota nem megfelelő, vagyis köhög, esetleg lázas vagy más betegség miatt nem tud eleget tenni a szolgálatnak teljes mértékben.  Első gondolatom az ezzel kapcsolatosan, hogy nemcsak a lelkész dolgozik betegen, mert több ember végzi mindennapi munkáját betegen, akkor hát miért kellene ezt a kérdést a pappal kapcsolatosan ilyen élesen elválasztani? Lehet, hogy nem is kell  - de mégis: elgonodolkodom a könyörűlő szamaritánus történetén más szemmel e kérdésfelvetéssel kapcsolatosan. Merthát elítéli a jóérzés azt a papot, aki az útfélen hagyja a vérben fekvő embert amikor épp istentiszteletre indul, hogy az esetleges fertőzést ne vigye be a közösségbe ahol szolgálatát végzi – amint erről a törvény is rendelkezik: istentisztelet előtt főleg(!) ne érintkezzen fertőző, azaz tisztátalan emberrel a pap, hogy a betegséget ne vigye be a közösségbe ahol szolgál. Milyen elgondondolkoztató ezzel kapcsolatosan amit Jézus tesz:  nem kíméli magát a leprásokkal való találkozástól sem , sőt meg is gyógyítja ezeket. Talán ezért mondták neki a farizeusok és az írástudók, amikor a kereszten volt, hogy „szállj le a keresztről” és hogy „orvos gyógyítsd meg magadat”.   Amit Jézus tanít az a felabarát szeretete mellett az önmagunk szerete is, vagyis az ÖNGONDOSKODÁS, ugyanez az üzenet fogalmazódik meg Pál apostolnál is a következő figyelmezetésében: „ Viseljetek gondot magatokra és az egész nyájra” ApCsel 20,28. Vagyis jelképesen:  a törött kezű ember nem tudja begipszelni az eltört kezet, sem a sajátját sem másét nem.

Vagyis hát  kérdés, hogy kinek adatik meg az az „előjog”, hogy betegen ne dolgozzon? Tehetjük fel a kérdést akár így is.  Hol van az a határ amikor betegség miatt valaki távol maradhat a munkától? Sajnos ismerek olya lelkészi derékba tört életeket is, amikor betegen végezte a lelkész a szolgálatot és utána még betegebb lett, majd végül életébe került ez, mert húlésbő tüdőgyulladásba ment át a betegség majd annyira elhanyagolta önmagát, hogy életével fizetett ezért. De nemcsak lelkészek esetében ismerek ilyen történeteket, hanem a mindennapi élet más területéről is. „ Dolgos állat az ember” –írta Szilágyi Domokos a költő. És valóban az emberre sokszor önmagunkra is úgy tekintünk, mint „dolgos állatokra”  , akik mintha gépek lennénk semmi más nem adatik meg számunkra, vagyis semmi más nem természetes  minthogy az hogy végezzük el mindennapi munkánkat. Ez a világ, amiben élünk mintha mindent a teljesítményre, haszonra tenne fel és mindent mintha csak a hozammal és a számokkal mérhető eredményekkel mérne, de közben elvesztődik maga az ember és elfeledkezünk arról, hogy az ember az aki dolgozik és nem a munkának van alárendelve az ember.

Nem az ember van a szombatért, hanem a szombat az emberért amint olvassuk a Mk 2,23-27 – ben : ^“ Egy szombaton vetésen vitt keresztül az útja. Tanítványai útközben tépdesték a kalászt. Erre a farizeusok megszólították: „Nézd, olyat tesznek szombaton, amilyet nem szabad!” De ő megfelelt nekik: „Sose olvastátok, mit csinált Dávid, amikor ínséget szenvedett, és társaival együtt éhezett? Abjatár főpap idejében bement az Isten házába, és megette a szent kenyereket, amelyeket csak a papoknak volt szabad megenniük, s adott a társainak is.” Aztán ezt mondta nekik: „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. ²⁸Az Emberfia ezért Ura a szombatnak is.”

Lukács 14,1-6 verseket is olvassuk el: “Egyik szombaton Jézus vendégségbe ment a farizeusok egyik vezetőjének házába. Akik ott voltak, mind figyelték őt. Egyszer csak egy vízkóros^[a] beteg állt meg előtte. Jézus megkérdezte a törvénytanítóktól és a farizeusoktól: „A Törvény szerint szabad-e szombaton meggyógyítani valakit, vagy nem?” De mind hallgattak. Ekkor Jézus megérintette a beteget, meggyógyította, majd elküldte. Azután ismét a törvénytanítókhoz és a farizeusokhoz fordult: „Ha közületek valakinek a fia, vagy az ökre beleesik egy kútba, ugye azonnal kihúzzátok onnan, még akkor is, ha éppen szombat van?” Azok pedig egy szót sem tudtak válaszolni.”

János 5,4-10 versek üzenete is ide kívánkozik: “Az Úr angyala ugyanis leszállt időnként a tóra, és felkavarta a vizet. Aki felkavarása után először lépett a vízbe, az meggyógyult, bármilyen betegségben szenvedett is. De volt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendeje szenvedett. Amikor Jézus meglátta, amint ott feküdt, s megtudta, hogy már régóta beteg, megkérdezte tőle: „Meg akarsz gyógyulni?” „Uram – válaszolta a beteg –, nincs emberem, aki bevinne a tóba, amikor felkavarodik a víz. Így mire odaérek, már más lép be előttem.” Erre Jézus azt mondta neki: „Kelj föl, fogd az ágyadat és menj!” Az ember azon nyomban meggyógyult, fölvette ágyát és elindult. Aznap épp szombat volt. Ezért a zsidók rászóltak a meggyógyított emberre: „Szombat van, nem szabad vinned az ágyadat.”

 Tehát két szemlélet feszül egymással szemben: a jézusi szemlélet amikor az ember van a szombatért  alappon szombaton lehet kalászt is tépni, ha éhesek vagyunk, lehet gyógyítani és lehet gyógyulni is, és a  másik szemlélet, a szigorú ezzel ellentétes szemlélet, hogy szombaton nem lehet semmit tenni, még az előbbi felsorltakat sem, amikor az élet, az egzisztenciális kérdésekkel találja szembe magát az ember.  Amikor Jézus arról beszél, hogy nem az ember van a szombatért, hanem fordítva, akkor ezzel azt is hangsúlyozza, hogy milyen nagy értéke is van a szombatnak, amikor megáll az ember , Istenre figyel, mert nem kell kalászt tépjen, mert nem éhes, nem kell gyógyítson  és nem kell gyógyuljon,mert nincs betegség amivel szembe találja az ember magát és áttudja adni magát az Istennek, hogy Őt tisztelje, Neki adjon hálát.

Jeremiás az istentisztelet és istenszeretet kérdésében is mélyre mutat, akinek nem a felszín, hanem a mélységben élő teremtő és gyógyító csendre figyel. Nem lehet az Istent felszínes káprázatokkal megtéveszteni.  A szívre , a szeretetre való utalással nem lehet a csalárdságot művelni. Akinek tisztelet jár akár munkája akár hivatása miatt, az nem élhet vissza ezzel a számára megelőlegezett bizalommal és tisztelettel. Ezek a báránybőrbe bújt farkasok amint szoktuk mondani, vagyis akik az emberség köpenye, palástja alatt csalárd embertelen, életidegen aljasságra vetemednek, mert azt gondolják, hogy őket megvédi a hivatás, a palást, a megelőlegezet bizalmat pedig nem játszadhatja el, mert védi az ő csalárdságát az amit ráaagatnak az elvárások és feltétlen tisztelet. Jeremiás pedig épp erre utal: nem így van ez! Mert Isten maga fürkészi a szívet és vizsgálja meg a vesét, a legelrejtettebb emberi testrészt, ahol kiváalsztja az ember szervezete azt ami marad az ember számára beépülve éltetve őt, és azt aminek távoznia kell az ember szervezetéből. Tehát, az ítélet, a lelkiismeret szerve is  vese, és nem lehet ezt sem „megspórolni” sem kihagyni a számításokból, mert ha mi nem  nézünk szembe önnan bűneinkkkel akkor maga Isten az aki számon  kér minket ezért – és a betegség is nem más ebben a megközelítésben, mint hogy az ember bűnt követett el önmaga, embertása és végső soron az Isten ellen. Aki tehát belátja a bűneit önmaga és Isten előtt  és a jóvátétel útjára lép, annak esélye van cselekedetei alapján és gyümölcsei alapján megkapni azt az  istenti ítéletet ami az Ő gondviselő szeretetében megtartó áldásban megtartja őt.

Bízzunk a böjti időszakban az önmagunkkal való szembenézés lelki útjának áldásaiban, ne féljünk az istenti ítétettől, mert amennyiben megvizsgálja Isten szívünket, vesénket, útjainkat és gyümölcseinket és ha nem talál bennünket híjjával, ( lásd Dániel könyvében a falon megjelent írás az 5.fejezetben) akkor boldogok lehetünk, mert miénk lesz a mennyek országa, amint erre Jézus maga is oly sokszor utalt. Ez a mennyek országa pedig nem más mint maga a mi életünk, a múlttal, jelennel és az elkövetkező jövendővel is.

Isten ekképpen áldja meg életünket, Vigyázzunk magunkra , vigyázzunk egymásra,

Isten áldja, Sándor Szilárd, lelkész

Lelkészi jelentés a 2022 szeptember 1- december 31 közötti időszakról

 

Székelykáli Unitárius Egyházközség lelkészi hivatala

1/2023 – L.H.

 

Tisztelt közgyűlési tagok!

 

„ Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett...” Csel. 20,28

 

 Az alábbiakban tisztelettel  teszem közzé a lelkészi jelentésem a 2022 év szeptember 1-december 31 közötti időszakra.  A 2022 év január-augusztus időszakban tett lelkészi munkámról a Jobbágyfalva-Nyárádszeredai Unitárius Egyházközségben végzett szolgálatomról tettem meg.

Jelentésem kezdetén két pontban röviden kitérek a Székelykáli Unitárius Egyházközség lelkészi állására való kinevezésem előzményeire:

1.      A 2022 februári püspöki kihallgatáson elhangzottakat és leírtakat megerősítettem 2022 március 11-én a Jobbágyfalva-Nyárádszeredai Unitárius Egyházközség összevont keblitanácsi gyűlésén -  ahol részt vett a főtisztelendő püspök úr is -  melyben jeleztem, a Magyar Unitárius Egyházi előljáró feletteseimmel,  hogy  2022 őszétől nem kívánok többet a Jobbágyfalva-Nyárádszeredai Unitárius Egyházközség lelkésze lenni és ezzel egy időben kértem a „sajátos lelkészi állásba” való kinevezésem a Marosi Unitárius Egyházkörbe. Miután a Székelykáli Unitárius Egyházközség közgyűlése a hozza tartozó léányegyházközségekkel és szórvánnyal együtt, a püspöki döntésre bízta a megüresedett lelkészi állás betöltését -   teljes tisztelettel tudomásul vettem azt, hogy végzettségemnek és szolgálati régiségem után, a Magyar Unitárius Egyházban nem kaptam alkalmazást kérésemre –és  elvállaltam az egyházközség lelkészi szolgálatát,  ezzel egy időben a lelkészi állás melletti másodállás kérdését is felvetettem.

2.      A lelkészi állásra való jelentkezésemkor a főtisztelendő püspök úrnak a gyülekezeti munkám tervét az alábbiakban foglaltam  össze: a keblitanács között a közösségépítő önkéntességi viszonyra való fokozott odafigyelés, és ennek elősegítése, minden lehetőséget megkeresésével, hogy a gyülekezeti közösség  és a keblitanács közötti közösségépítő kapcsolat gyümölcsöző legyen, szorgalmazva minden lehetséges módon a lelki közösség építését. A meglévő amerikai tesvérgyülekeztettel felvenni a kapcsolatot és lehetőség szerint bővíteni is. A meglévő testvértelepülés mozgalomban jelen lenni lehetőségeim szerint. A településeken jelen levő testvérfelekezettekkel jó szolgatársi viszonyt létrehozni és ápolni. Elképzeléseim között szerepel a gyülekezeti családi kirándulások szervezése valamint minden olyan kulturális és művészeti közösségszervező programok elősegítése, ahol a hitélet és közösségi lelkület megerösödik. Az első időben a parókia, tanácsterem és mellékhelységek felújítását tervezem lehetőségek alapján, hogy kialakuljon az az otthonos és közösségi tér ahol a tevékenységek folynak majd. Ismeretlen számomra a kisillyei  és iszlói unitárius templomok és parókiás épületének az állapota és ennek  lehetséges tatarozási munkálatai.

 

Mindezek után  tisztelettel térek rá az elmúlt időszakról szóló lelkészi jelentésemre:

Szeptember :

Megkezdtem az egyházközségi tagokkal való személyes találkozást célzó családlátogatásokat, amelyet vezettem a lelkészi munkanaplóban. Elsőként az egyházközség idős tagjait látogattam meg , valamint az egyházközségben soron következő keresztelési és esküvői szertartásra ígényt tartó családot és rokonságát látogattam meg.  Elvégeztem a keresztelői és esküvői szertartást . Az idősek családlátogatása rendjén tudomást szereztem egy egy 90. születésnapját ünneplő  idős egyháztag közelgő születésnapjáról köszöntöttünk fel. Jeleztem, hogy szeretném egy kimutatás ha elkészülne a születésnapokról.  

A beteglátogatásokat is végeztem, amelyekről tudomást szereztem. Ugyanakkor jeleztem, hogy szeretném, ha jeleznék az egyháztagok azokat a betegeket akikről tudomásuk van, hogy várják érkezésem. A család és beteglátogatásokat igyekeztem nemcsak Kálban, de Iszlóban és Kisillyén is gyakorolni, lehetőség szerint, bár tudom nem jutottam, juthattam el mindenkihez.  Ebben a hónapban sor került keblitanácsi gyűlésekre is , ahol az egyházközség földjeinek a telekelési ügyvitelei mellett,a karácsonyi csomagok kérdésére, valamint egy pályázati kiírást vitattak meg a jelenlevők és határoztak.

Szintén e hónapban, megemlékeztünk Aranyosrákosi Székely Sándor születésének 225 és halálának a 170 éves évfordulóján a író püspökre , a vallórára járó gyerekekkel. Megkezdtem az iskola vallás órák tartását a székelykáli és iklandi iskolákban, valamint még egy évig elvállaltam a nyárádszeredai középiskolában is az iskolai vallás órák tartását.

Minden szerdán a székelykáli és iklandi, valamint csütörtökön a nyárádszeredai iskolákban tartottam a vallás órákat amit heti rendszerességgel az iskolai programnak megfelelőel végeztem és végzek ezután is. Ugyanakkor  megkezdtem az egyházközségi vallás órákat és később a kátéórát is.

Felvettem a kapcsolatot az ernyei-, genyeszegi-, és hodosi polgármesterekkel. Sor került az első keblitanácsi gyűlésre ahol az őszi hálaadás előtti zenei áhítatot készítettük elő és  megvittatunk egy pár egyházközségi közigazgatással kapcsolatos soron következő kérdést is.

A keblitanács megbízása alapján folytattam az egyházközség földjeinek és épületeinek az elkezdett telekelési ügyiratainak a hivatalos ügyvitelezését – annak ellenére, hogy sok mindenben nem értettem egyet a keblitanács döntésével, hiszen a földek telekelése rendjén az egyházközségnek kevesebb földterület került a birtokába, mint amennyit a birtoklevelekben szerepeltek.

Őszi hálaadás előtti zenei áhítat alkalmával fogadtuk a Nyárádszeredai Bocskai István Női dalkört. Őszi hálaadáskor úrvacsorát osztottam, Iszlóban, Székelykálban, Kisillyében és Marosjárában.

Október

Ez  a hónap a kötelező egyházköri jellegű gyűléseken való megjelenés és az iskolai vallás órák tartása mellett megkezdődtek az egyházközségi vallás órák, a Dávid Ferenc ünnepre való előkészület. Október utolsó vasárnapján Iszlóban Istentiszteletet tartottam. Az októberi kisillyei istentisztelet helyett családlátogatásra és  egyházközségi közügyeket szem előtt tartó szervezésére került sor ( a templom megjavítása érdekében is) Ebben a hónapban került sor a Kisillyei temlom feljavítási munkálatainak a szervezésére,  megkerestem Kóré József vállalkozót, majd a Gernyeszegi polgármestert a templom feljavítása érdekében.A Gernyeszegi Polgármesteri Hivatalnak tisztelettel köszönjük a templom feljavításban nyújtott segítséget!

November

Sor került a második, majd a harmadik karácsonyt előkészítő keblitanácsi gyűlésre, ahova meghívtuk a Kisillyei és Iszlói gondokat is, hiszen az egyházközségi pályázati lehetőségről tájékoztattam a jelenlevőket és kértem ki véleményüket. Folytatódtak a beteg-, és családlátogatások és a vallás órák, mind az iskolában, mind pedig az egyházközségben.November 15.én Székelykálban és Kisillyében is a felújított templomban, Dávid Ferenc ünnepélyt tartottunk a vallás órára járó gyermekkel mindkét helyen.   Advent első vasárnapja előtti szombaton részt vettem az hagyományos adventi gyertyagyújtáson ahol a székelykáli tánccsoport első adventi gyertyagyújtására került sor. E hónap utolsó vasárnapján Iszlóban istentiszteletre-, majd utána egyházközségi fenntartói járulékokat érintő megbeszélésre került sor.

Ebben a hónapban az előzetes keblitanácsi döntés támogatásával  Dániel József gondok, Varga Enikő egyházközségi jegyző közeműködésével és Fazakas Ildikó  szakmai segítségével elkészítettük és elküldtem a Bethlen Gábor Alapkezelő ZRT Alapítványhoz a „Közösségi kontextuális lelkigondozás” címen elkészített pályázatot.  Az alábbiakban a következőképpen foglalom  össze ennek célját: az egyházközség múltbeli értékeire való ráfigyelés és ezek jobb megismerése által megélni a jelen kihívásai mellett a jövőve vetett bizalomnak az azt áldását, ahol a közösség tagjai reménység szerint Kovács István főtisztelendő püspök úr ünnepi szolgálatában részesedve együtt ünnepelhetnek. Ezen az ünnepi eseményen szeretnénk a műemléktemplomok múltjáról és értékeiről többet megtudni és azokról a neves történelmi személyiségekről akiknek az élete összefonódott az egyházközségi közösséggel. Az egyházközségben minden családot szeretnénk ha részt venne annak az emlékszobai kiállításnak az anyagának az összegyűjtésében ahol a családoknak az egyházközséggel való kapcsolatát mutatná be és osztaná meg az kiállítás megtekintőivel. Aranyosrákosi Székely Sándor írópüspök „A székelyek Erdélyben” című költeményének a megismerése, a Kaáli Nagy család öröksége és szellmi-, lelki és más hagyatékának az értékelése a vallásos önazonosságunknak az erősítését kívánja erősíteni.

December

Az iskolai vallás órák és az egyházközségi ügyintézések  mellett családlátogatásokat is végeztem. Megkezdődtek a vallásórák és a konfirmációra való felkészülésre a kátéórák. E hónapnál jegyzem meg, hogy a székelykáli faluközösség vezetői részéről szervezett hagyományos adventi gyertyagyújtásokon részt vettem minden alkalomkor és a negyedik advent alkalmával az iskolai vallásórára járó gyermekek közös éneklése mellett hírdettem az adventi örömüzenetet a helybéli kultúrotthonban. Ebben a hónapban került sor a székelykáli imatermben adventi bibliaórára ahol „A várakozás, mint az ünnepre való lelki felkészülés” témában beszéltem a jelenlevőknek ami után sor került a jelenlevők részéről a közös élmények megosztására. A biblia-órára, mint kedves emlékre fogok emlékezni  és abban reménykedem,  arra bíztatva a gyülekezeti tagokat, hogy éljenek a lehetőséggel és jelenlejenek meg az elkövetkező biblia-órák alkalmával is hogy lélekben épüljünk általa.

Karácsony szombatján a székelykáli templomban sor került a szent esti ünnepségre, a pásztorjátékra,  ahol kiosztottuk a gyermekeknek a karácsonyi szeretet-csomagokat. Az idén a keblitanács jóváhagyásával és támogatásával a javaslatomra sor került az idősek részére való szeretet-csomagok kiosztására is. Karácsony első napján Székelykálban, Kisilyiben és Marosjárában hírdettem az  ünnepi evangéliumot és osztottam ki az úrvacsorát azoknak, akik részt vettek az istentiszteleteken, valamint kérésre elvittem az idősek és betegek részére az otthonaikba is. Karácsony másod napján a székelykáli istentisztelet után Iszlóban került sor az úrvacsoraosztó istentiszteletre valamint a szeretet-csomagok kiosztására.

December 31-én délután 6 órakor került sor az óévbúcsúztató istentiszteletre.

Az érdeklődők figyelmébe ajánlom, hogy az egyházközséget érintő kérdésekről  - így a pályázatról, és más közérdekű tudnivalókról  a https://www.facebook.com/groups/302560615416434  címen az Egyházközség zárt körű facebbokcsoportjában tettem és teszek közzé bejegyzéseket.  A zárt körű facebook társalgót a gyülekezet tagjai hozták létre ahova engem is meghívtak. E mellett egy „WhatsUp” csoportot hoztam létre https://chat.whatsapp.com/CUDLnqJxZXE2TwyQC17eAp , címen,  ahol időnként az elhangzott prédikációk hanganyagát közzé tettem – többé kevésbé heti rendszerességgel -  amelynek prédikáció vázlatait a társalgó csoportban lehetett közvetni. A facebookon van még egy oldal ahol időnként megosztok unitárius közösségünkre vonatkozó bejegyzéseket is , a következő címen: https://www.facebook.com/uniterek.

Továbbá a székelykáli unitárius lelkészi munkámmal kapcsolatos elmélkedéseim és más közéletű tudnivalókat a következő két blogban is szoktam időszakosan megjelentetni: https://csoroszlya.blogspot.com/ , https://szekelykalitovishegyarnyekabol.blogspot.com/, a lelkészi jelentéseim online elérhetőségének a címe, ahova ezt a lelkészi jelentést is feltöltöm a következő címen olvasható, aminelynek előző lelkészi jelentése a 2022 év januártól 1 és  szeptember 1  közötti lelkészi jelentésem olvasható, az előző egyházközségben elvégzett szolgálataimról és egyebekről : https://papidolgok.blogspot.com/ .

Csíkfalva-Székelykál , 2022, december 31 .én, atyafiságos tisztelettel:

                                                                                           Sándor Szilárd,dr -  unitárius lelkész