Lelkészi jelentés, 2014

“ … újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett .” Ef 4,23-24

Lelkészi jelentésem az egyházközségi események időrendi sorrendjének az ismertetésével kezdem, amit a lelkészi munkanapló bejegyzéseiből állítottam össze és amint gyakorlok már  húsz éves lelkészi jelentések összeállításánál , mint amint az évi gyülekezeti közgyűlés előtti beszámolón ismertetek. A kerek  húsz éves évfordulón e szolgálatban, valamint a lelkészi jelentés során az egyházközségi események történései  során , az efézusi levélben idézett szentírási vers szellemében  tisztelettel teszem meg lelkészi jelentésem az alábbiakban. 
Január:

 Az  év első napjaiban sor került a hagyományos év elei családlátogatásra Jobbágyfalván. 11.-én a nyárádszeredai templomunkban Don kanyari megemlékezésről ökumenikus istentiszteletre került sor ahol Köllő Gábor nyárádremetei plébánossal közösen köszöntöttük az emlékezőket. Január 15.én Jobbágyfalván és 22.én Nyárádszeredában került sor a keblitanácsi gyűlésekre.  19.én Jobbágyfalván és 26.én Nyárádszeredában sor került az év elei évi beszámolói közgyűlésre ahol az elmúlt év lelkészi jelentését ismertettem és a gondnokok, pénztárnokok beszámoltak az elmúlt évi egyházközségi eseményekről, szolgálatokról.  Már ebben a hónapban megkezdődött Nyárádszeredában a családlátogatás ami kisebb-nagyobb megszakításokkal július végéig tartott, majd az ősz  és tél folyamán folyatódott.  2014-ben Nyárádszeredában öt család kivételével minden családhoz ellátogattam - és ezekhez a családokhoz nem időhiány, hanem a családlátogatás egyeztetései miatt nem sikerült eljutnom. E helyen jegyzem meg, hogy Nyárádszeredában a családlátogatást egyedül végzem , Jobbágyfalván pedig közösen a kántornővel. Ebben a hónapban a Bábes-Bolyai Tudományegyetemen folytattam a másod éven megkezdett tanulmányaim a lelkigondozói mesterképzésen ami egészen júniusig tartott , havonta két-három  alkalommal való előadásokon és vizsgákon való megjelenésekkel. A tanulmányaim nem jelentettek az egyházközségi életre nézve kiesést, mert egy szolgálat sem maradt el és az egyházközségi ügyvitelben és adminisztrációban sem volt e miatt mulasztás. 

Február :

10-15 között Jobbágyfalván , az elmúlt évhez hasonlóan ökumenikus imahétre került sor. Az istentiszteletek, misék minden délután 5 órakor kezdődtek a következő helyszíneken és szolgálattevőkkel: hétfőn az unitárius templomban a helybéli római katolikus plébános, kedden a katolikus templomban a helybéli unitárius lelkész, szerdán a református templomban a katolikus plébános, csütörtökön a katolikus templomban a helybeli református lelkész, pénteken a református templomban a helybéli unitárius és szombaton az unitárius templomban a helybéli református lelkészek prédikálnak. Szombaton a Nagy Ferenc Férfidalárda lép fel a záró istentiszteleten. Az ökumenikus imahét perselyes adományai a jobbágyfalvi temető kápolna javára fordítódott.

15.én sor került a jobbágyfalvi papipak udvarán a farsangi bábú elégetésére - amit hagyományteremtő szándékkal indítottunk el és reméljük mind az egyházközségi közösség, mind a faluközösség szolgálatában fontos helyet kap az elkövetkezőkben, amelynek megvalósítása a közösség tagjaitól függ. 17-18 napjaiban kerül sor egyházközségünkben a hiterősítő istentiszteletre amikor minden délután 5-től Jobbágyfalván és Nyárádszeredában 7-től kezdődtek az istentiszteletek, az alábbi vendégszónokok szolgálatával: Gáspár István székelytompai református lelkész, Varró Bodoczi Barna szentgericei unitárius lelkész, Hegedüs Tivadar szentháromsági unitárius lelkész, Gecző András andrásfalvi református lelkész, Andorkó Ferenc , vargyasi unitárius lelkész, Györgyillyés Izolda teológiai hallgató. E helyen is köszönöm azoknak akik a vendégszónokokat megvendégelték és jelképes ajándékokat készítettek az egyházközség nevében.

Március: 
Ebben a hónapban az imaheti meghívásoknak tettem eleget, végeztem a nyárádszeredai családlátogatást és folytattam az elkezdett tanulmányaim. 25.én a Marosi Egyházkör Esperesi Hivatalába beadtam pályázati irataim a megüresedett Nyárádszentmárton-Csíkfalva Unitárius Egyházközség megüresedett lelkészi állására. 21.én Balatonszárszón a Sitchting Pastoraat in Nederland holland-magyar kontextuális képzés két éves lejárta után sikeresen megvédem dolgozatom a Balance, loyality and tolerance ,? Questions from an open window or reflected in a personal mirror ( Mérleg, hűség és türelem? kérdések  nyitott ablakból vagy a személyes tükör alapján ) címen.
 Április:
 A már említett nyárádszeredai csalálátogatások végzése és tanulmányaim folytatása mellett mind a két gyülekezetben a helybéli hagyományokhoz mérten nagyheti áhítatokat végeztem és a húsvéti szolgálatokat végeztem, 27.én Greteke remonstráns lelkésznő szószéki szolgálatát fordítottam.Az egyházközség facebookos oldalán beszámoltam a Nyárdszentmárton-Csíkfalva Unitárius Egyházközség megüresedett ellkészi állására benyújtott pályázatomról, amiből az alábbiakban részleteket közlök:  Kedves Facebookos listatagok! Egy ideje köztudott már - még azelőttről, hogy igazán a döntés megszületett volna - hogy a Nyárádszentmárton-Csikfava Unitárius Egyházközség lelkészi állását megpályáztam. Az egyházközségi lelkészi állások megpályázása azon lelkészek jogai akik nem állanak fegyelmi eljárás alatt. Ezen pályázati lehetőség járhat sikerrel ( a pályázati eredményt illetően) hogy a lelkészválasztói közgyűlés elegendő szavazattal elfogadja a lelkész pályázati szándékát és járhat sikertelenül is, amely esetben nem fogadja el, vagy nem lesz megfelelő jelenlét ezen a közgyűlésen. Ilyen értelemben a mindenkori pályázó lelkész ki van téve sok méltatlanságnak azért amiért pályázatát egyáltalán felvállalja. A pályázat előtti döntés során sok és kimerítő mérlegelésre került sor és a döntés meghozatala sem volt könnyű, hisz természetesen a pályázat - eredménytől függetlenül vagy függően - hozhat negatív és pozitív változást is mind a családom, mind az egyházközségek életében. A pályázati határidő lejárt, és május hónap folyamán valamikor sor kerül a bemutatkozó istentiszteletre és majd a lelkészválasztói közgyűlésre. Ennek eredményének függvényében már az idén vagy Nyárádszentmárton-Csikfalvi unitárius lelkésze leszek, vagy maradok a sikertelen pályázat után az egyházközség lelkésze továbbra is, mint aki nem követtem semmi jogtalanságot, vagy fegyelmi ügyet sem érdemlek azzal hogy pályáztam és nem választottak meg. Természetesen a pályázat leadásánál abban reménykedem, hogy ez sikerrel jár és a pályázati szándékom pozitívan bírálja el majd a megfelelő létszámú lelkészválasztói közgyűlés. Egy pár hónappal több mint tíz éves lelkészi munka után a Jobbágyfalvi-Nyárádszeredai Egyházközségben, s egy pár éve mióta az egyházközségnek facebookos követése is van úgy tartottam helyesnek, hogy ezen pályázati szándékom megosszam ezen a helyen is és majd az elkövetkező vasárnapi istentiszteleten is ismertessem.  Mivel a pályázat nem járt le csupán húsvét előtt ezért nem tartottam illőnek erről beszámolnom és nem volt kötelességem , a húsvéti ünnepeken pedig az ünnep alkalmával sem tartottam helyesnek egy ilyen hirdetést . 

Május:

4-én Nyárádszentmártoni egyházközségben voltam bemutatkozó szolgálatban amely a lelkészi állás megpályázásának a része. Ezen a vasárnapon Léta Zsolt teológiai hallgató helyettesített a szószéki szolgálatban. 7.én Nyárádszeredában a kolozsvári és marosi egyházkör lelkészeinek sor került a második évi lelkészi értekezletre. Ez alkalommal is köszönöm a nyárádszeredai keblitanácsi tagoknak , a gondnok úrnak és a nőszövetség tagjainak hogy a vendégek ellátásáról gondoskodtak egy olyan körülmények között is amikor tudtak a beadott pályázatomról. 11.én mindkét gyülekezetben anyák napi ünnepélyt tartottunk, ezen a napon volt Nyárádszentmártonban a benyújtott pályázatomnak a lelkészválasztói közgyűlése . 14.én Jobbágyfalván és 16.én Nyárádszeredában keblitanácsi gyűlést tartottunk.  17.én Székelykálban köri közgyűlésen vettünk részt.29.én áldozócsütörtöki szolgálatot végeztem.

Június:

6 és 7 napjain Jobbágyfalván sor került az immár hagyományos Marosi kör konfirmándusainak a táborára, majd ezt követően a pünkösdi ünnepek következtek. 15.én Nyárádszeredában és 22.én Jobbágyfalván konfirmációi ünnepélyre került sor, ahol az ifjak szép gyülekezet és Isten színe előtt hitükről tanúbizonyságot tettek, hitükről és unitárius vallásukról. Ekkor már ismert lett  nyárádszentmártoni pályázat eredménye és ennek eredményeképpen folytattam tovább a lelkészi munkát az egyházközségben, ami a pályázat idejében sem szünetelt. Mindezek mellett az Erdélyi Magyar Televízió megkeresésére részt vállaltam a Megálló című elmélkedések műsorában ahol  a szeptemberi hónapig vállaltam ez önkéntes szolgálatot. Június 25-28 napjain sikeresen megvédtem a Bábes Bolyai Tudományegyetemen a lelkigondozói tanulmányaimban elkészített tanulmányom a Kontextuális lelkigondozói megközelítések - halál, hűség, türelem, érdem, bűn, bűntudat - témában és ezzel befejeztem az egyetem keretében a lelkigondozói mesteri tanulmányaim. 

Júliusban

 folytatódtak  a nyárádszeredai családlátogatások és a vasárnapi istentiszteleti  és más jellegű szolgálatok. Ebben a hónapban  Harry Brandsma hollandiai börtönlelkész látogatása során meglátogattuk a marosvásárhelyi börtönt, 20.án a lelkész prédikációját fordítottam . 23.án a romániai igazságszolgálatáshoz kérést nyújtottam be ahol kértem a lehetőséget  - a megszerzett lelkigondozói diplomáim csatolásával, szakmai önéletrajzzal és a szükséges iratokkal - a börtönpásztorációi másodállásra. Erre augusztusban érkezett válasz, hogy felvettek az érdeklődő lelkészek névsorába és amikor meglesz a szükséges keret akkor várják hogy jelentkezzem a majd meghirdetett felvételire. E hónap 29-30 napjain szabadságon voltam és a családommal.
Augusztus
hónapban az év elei keblitanácsi gyűlés döntése értelmében megtörténtek az előkészületek a jobbágyfalvi parókián és a gyülekezeti otthon építési munkálatainak a folytatása illetve a betervezett javítási munkálatok. A gyülekezeti otthon előtti lépcső és erkély Szász Csaba Levente adományának köszönhetően padlócsempével beborítódott, Májai Zsigmond adományának köszönhetően pedig elkészült a csatorna feljavítása. A parókia északi oldalának a brewster testvérgyülekezeti adománynak köszönhetően megvásároltuk a szükséges anyagokat és a gyülekezeti adományoknak köszönhetően a munkadíj fedezése után a parókia külső meszelésére és a szükséges csatornahálózat feljavítására is sor került. E hónap végére került fel a nyárádszeredai szószékkoronára a " Szeresd az Istent, szeresd az embert" felírat és Bartók Éva és családja adományának köszönhetően a szószék biblia-tartója unitárius címerrel szépült. E hónap a külső javítási-építkezési munkálatok mellett a doktori iskolába való felvételimmel telt el amit június végén kezdtem meg. Ebben a hónapban került sor Jobbágyalván a Tündér Ilona völgyében az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet évi konferenciájára.
Szeptember
Ebben a hónapban sikeres felvételit nyertem a Bábes Bolyai Tudományegyetem lelkigondozói képzésének a doktori iskolájába a Hűség és a türelem érdemi mérlegén témában. Ez az iskola három évig tart és az elkövetkezőkben tanulmányi szabadságra is szükségem lesz ami az elmaradt idei évi lelkészi szabadságom jövő évben való felhasználásával és a jog szerint járó lelkészi és tanulmányi szabadság felhasználásával fogok Isten segítségével igénybe venni az elkövetkező években. 20án sor került Bözödön az immár hagyományossá lett köri találkozóra, őszi hálaadó áhítatok alkalmával felléptek a nyárádszeredai Déák Farkas Általános Iskola diák-énekkarának az előadására, valamint a Bocskai István dalkör zenés áhítatára és sor került a Daltutajok zenés Cd bemutatására. Szeptemebrben megkezdődtek az egyházközségi vallásórák mind Nyárdádszeredában mind Jobbágyfalván szombati napokon, ahol megkezdődött a konfirmandusok felkészítése és a gyerekek lelki nevelése és hitéletük erősítése, nevelése.
Októberben
sor került a parókia kéményének magasítására amit e helyen köszönök Mihály Bálint, Szász M Levente és Tanászi Ferenc egyháztagok közmunkai segítségének. E hónap 25.én került sor Nyárádszeredában a rendkívüli marosi köri közgyűlésre ahol az idei évben sorra kerülő főtisztviselők választásának az előkészítő munkálatai folytak. E helyen is köszönöm ismételten azoknak a segítségét a vendégfogadásban akik minden alkalommal egyházszeretetükről tesznek bizonyságot amikor egyházi események segítéséről van szó.  E hónapban sor került Jobbágyfalván keblitanácsi gyűlésre és Nyárádszeredában  keblitanácsi elnökség határozata alapján sor került a templom külső falainak a meszelésére és a külső bejárati ajtó feljavítására.  E munka szervezése Csíki Zsolt gondok úr érdeme, amit e helyen is köszönettel jegyzek meg. E helyen is köszönöm az egyházközségi tagok céladományát amelyekről részletesen beszámol a gondok és a pénztáros. Az ablakok javítása sajnálatosan elmaradt e hónapban ami viszont igen fontos és szükségszerű lett volna. 26.án immár hagyomány szerint közösen a református gyülekezettel Jobbágyfalván  úrvacsoraosztó reformációi ünnepélyre került sor az unitárius templomunkban ahol a szószéki szolgálatot a helybeli lelkész végezte és jómagam ágendát mondottam.
November
5.én Brassóban részt vettem az egyetemes lelkészi értekezleten  , amelynek témája a sorra kerülő főtisztviselői választások voltak 16.án sor került a Dávid Ferenc ünnepélyre mindkét gyülekezetben.  Nyárádszeredában az iskolai vallásórákat Dániel Delinke tartja sikeres vizsgája után miután lemondtam az  általános iskolai vallásórák tartásáról. A nyárádszeredai vallásórára járó gyerekek szép Dávid Ferenc ünneppel ajándékozták meg az ünneplő gyülekezetet.22.én a nyárádszeredai gyülekezeti tagok egy csoportjával Baricz Erika szervezésének köszönhetően Tordára kirándultunk, ahol megtekintettük Kőrösfői K Aladárnak az 1568-as tordai országgyűlés határozatáról  készített eredeti festményét és a gyerekek megtekintették a sóbányát.   A novemberi és októberi hónap a szolgálatok végzésével, vallásórákkal, beteg-, és családlátogatással valamint tanulmányaim végzésével telt el. 27.én este sor került a Jobbágyfalvi nőszövetség első találkozására ahol Sándor Éva tiszteletes asszony Bagdi Emőke Hogyan lehetünk boldogabbak ? című könyvének egy részletéről olvasmányélményeit osztotta meg.  Szintén e hónap eseményeihez tartozik az is hogy Nyárádszeredában a szentháromsági ifjúsági egylet részéről ellátogattak hozzánk az ifjúsági egylet megalakítása érdekében. Ebben a hónapban két találkozásra került sor.
Decemberben,
folyatódtak az ifjúsági csoport szervezésére tett próbálkozások, több-kevesebb sikerrel. Az egyházközségi vallásórák minden szombaton megtartattak és készültünk a karácsonyi ünnepélyre. A nyárádszeredai iskolások karácsonyi műsorát Dániel Delinke tanította be. A szent esti ünnepség után a nyárádszeredai gyülekezet tagjai Szász Angela 25 éves kántori- , valamint lekészük 11 éves szolgálata alkalmából ajándékkal lepték meg a szolgálattevőket. Karácsony szombatján fogadtam a Nagy Ferenc dalárda éjszakai karácsonyi kántálásukat.Karácsony ünnepein szép gyülekezetek előtt adtunk hálát a magasság Istenénnek az áldásaiért.  Az óévbúcsúztató istentiszteletre december 31.én délután 5 órakor Nyárádszeredában, d.u. 6 órakor Jobbágyfalván került sor.
Temetési szertartások:

Júniusban id. Balogh Pál , Jobbágyfalván
Júliusban : Szőcs Irma  és Salamon András ,Nyárádszeredában
Augusztusban : Id Nagy  Sándor ,  Jobbágyfalván
Októberben : László András, Jobbágyfalván
Isten adjon számukra csöndes pihenést és hozzátartozóinak vigasztalást!

Esküvői szertartások: 2014-ben nem volt esküvői szertartás.

Keresztelői szertartások: 2014-ben egy keresztelői szertartásra került sor. Isten éltesse az újszülöttet és családját!
Egyéb szertartások és szolgálatok: imaheti szolgálatokat végeztem Szentannán , Nyárádszentlászlón és Marosszentgyörgyön ,  Vadadban a kommunizmus áldozatainak állított kopjafánál emlékbeszédet mondottam, Jobbágyfalván  a művelődési otthon avatásán köszöntöttem az egybegyűlteket,  az Erdélyi Magyar Tévének a Megálló műsorában mondottam rövid elmélkedéseket, bemutatkozó istentiszteletet tartottam Nyárádszentmártonban a lelkészi állás megpályázása alkalmával, Nyárádszeredában első advent alkalmával a főtéren köszöntöttem az egybegyűjteket ,valamint temetési szertartást helyettesítettem Nyárádszentlászlón  Bustya Józsefné született Szőcs Irén koporsója fölött.
Valláserkölcsi nevelés:
A valláserköcsi nevelés az iskolában és az egyházközségben történik mind Jobbágyfalván, mind Nyárádszeredában.  A 2014-15-ös iskolai évben a Nyárádszeredai iskolában a vallásórákat - sikeres vizsga után - Dániel Delinke végzi, én a Nyárádszeredai középiskolában és a jobbágyfalvi 1-4 osztályban tanítom a vallást. A lelkészi jelentés fenti soraiban részletesen beszámoltam azokról a valláserkölcsi nevelési alkalmakról amelyek az iskolai , a templomi ünnepélyek illetve a hét végi vallásórák alkalmai mellett történtek.
Erdők és földek :
 Az egyházközség földjeit Szász Angela énekvezér bérli. Az egyházközségnek két helyen van erdőterülete: 0,5 ha Jobbágyfalván és 1,97 ha Nyárádszeredában. Keblitanácsi döntés alapján  a 2014-es  évben a Jobbágyfalvi erdőből volt kitermelés oly módon, hogy a pecsételés, erdőőrzés és a munkadíj ellenértékét a munkálatokat végző Bokor Attilát az erőből kitermelhető fával fizette az egyházközség. Az egyházközség ez alkalommal 10 méter fát termeltetett ki saját használatra ( a tanácsterem- és a parókia melegítésére ) . A kis 0,5 ha erdő eddigi kitermelésének és a munkálatokat és egyéb kiadásokat fa ellenértékében való törlesztésének az lett az eredménye, hogy az elkövetkező években nem lesz az erdő alkalmas kitermelésre. Mihály Bálint gondok úrral megvizsgáltuk ezt a kis erdőt és megállapítottuk, hogy mindössze három fa  van kipecsételve és további kitermelésre az erdő nem lesz alkalmas, csak ha az erdő természetes szaporulata esetén vissza-sűrűsödik. Tehát több évtizedre előreláthatólag az erdő az egyházközségnek csak az őrzés kiadásait fogja jelenteni. A nyárádszeredai erdő jogi helyzete még tisztázatlan, ami további ügyintézést kíván maga után. Ebből az erdőből eddig egy alkalommal volt kitermelés - szintén a kitermelés munkadíját keblitanácsi döntés alapján az erdő fájából törlesztettük. Amennyiben az erdőkitermelést az egyházközség ezután is kiadja az erdő fáival való fizetséggel hamarosan a jobbágyfalvi erdő sorsára jut a nyárádszeredai erdő is. A kitermelt famennyiséget a már említett jobbágyfalvi tanácsterem és a parókia melegítésére hasznosítjuk. A téli tüzeléshez hozzájárul még a Csikfalvi Polgármesteri Hivatallal  kötött szerződés is, miszerint az egyházközség területén  felépült állami óvoda bérébe évente 6 méter fát az egyházközségnek. Ez a famennyiség az idei évre megérkezett. A parókiának négy éve van felszerelt központi fűtése ami  egy télen 15-22 méter fát jelent. Ez idő alatt volt idő amikor a teljes téli melegítés költsége az én - a lelkészi család - kiadása volt és volt idő amikor a testvérgyülekezet adományának volt köszönhető és két évben az egyházközségi erdőkből. Az egyházközség még 2005-ben érvényben levő keblitanácsi döntésének köszönhetően valamit az Egyházi Alaptörvényben való foglaltak valamint az Egyetemes Egyház javaslata alapján az egyházközség 87,27 %-ban törleszti a parókia, vagyis a lelkészi család szolgálati lakásának a közköltségeit. Ezen közköltségi kiadások részét képezi a téli melegítés is, a villany, gáz és a világháló kiadási költségei mellett. Az elkövetkezőben javaslom, hogy a továbbiakban az erdő kitermelését gondolja át mindkét keblitanács és járuljon hozzá a gazdaságosabb erdőkitermelés érdekében, hogy közmunkában termeljük ki a téli tüzifát és ne adjuk ki úgy hogy a továbbiakban fával fizessünk, mert ha így lesz akkor az erdő csak kiadást fog jelenteni az egyházközségnek.
Egyházközségi épületek:
Nyárádszeredában a templom még nem került átadásra, mert a munkavégző még két év után az átvételi jegyzőkönyv után sem végezte el a szükséges munkálatokat, csak részben. ( Hátra van még a protekciós járda és a templom bejárata előtti lépcső dőlési szögének az átalakítása . Sajnos erre azok után sem került sor, hogy a Building Invest cég székhelyén szóvá tettem a vállalkozónak a kérdés megnyugtató rendezését. Ezért a templom telekelési munkálatai még váratnak magukra.
 A templom külső falai 2014-ben külső meszelést kapott. Ez alkalommal is köszönöm Csiki Zsolt gondok szervezési munkáját és a gyülekezet részéről érkező céladományokat.  A templom ablakainak külső szigetelésére és lefestésére is sor került így esős időben már az ablakoknál  nem folyik be a víz és a külső ablakkeretek   is védve vannak. Erről részletesen beszámol a gondok a közgyűlés előtt addig is e helyen illesse köszönet a gondnok szolgálatát valamint az adományozókat akik a templom tatarozása-szépítésére adományoztak. A szószék biblia-tartója faragott unitárius címerrel szépült, ami Sándor János Bocskai-díjas címerfaragó édesapám alkotása és Bartók Éva egyházközségi tagunk adományának köszönhetően. A szószékkorona az én adományomnak köszönhetően " Szeresd az Istent , szeresd az ember " felirattal gazdagodott amit Adorjáni Domokos keblitanácsos szerelt fel a szószékkoronára. A templom harangjára folyamatos a gyűjtés. Sok adományra van még szükség ahhoz, hogy megszólaljanak a harangok. A templom belső hangerősítésére is szükség van, amiről a vélemények megoszlanak a keblitanácson belül is, hasonlóképpen megoszlanak a vélemények a templom levegőjének a melegítésével kapcsolatosan is, hiszen a padfűtés hideg időben  nem elégséges  csupán egy istentisztelet idejére, viszont úrvacsoraosztáskor és hosszabb tevékenységek -  gyűlések, előadások - esetén a hideg levegő zavarhatja a templomi jelenlétet.  A templom a konfirmadusok adományának köszönhetően egy faliórával gazdagodott amit a szószékkel szemben a karzatra helyeztünk el. Az elkövetkező időben szükség lesz a templom környékén a területgondozás és a belső takarításnak az újragondolása és megnyugtató megszervezésére.

Jobbágyfalván a templom jó állapotban van. A melegítés kérdése hasonló a szeredai viszonyokkal, amit úgy oldottunk meg, hogy a hideg téli időben  - kivételt képeznek az úrvacsoraosztó ünnepek - az istentiszteleteket a melegíthető kellemes levegőjű tanácsteremben tartjuk . Ez alkalommal is köszönöm a Bálint Mihály gondnok úrnak és Szász Leventének, hogy vasárnapról vasárnapra és a nőszövetségi találkozások alkalmaira begyújtanak.  E helyen is köszönöm a nőszövetség tagjainak és a konfirmandusoknak, a harangozónak  a templom virágoskertjének a rendbe tételét. Az elkövetkezőben szükség a templom belső takarításának a kérdésének a jobb megszervezésére.
A jobbágyfalvi tanácsterem részére  Szász Csaba Levente adományának köszönhetően - aki a munkadíjat adományozta erre a célra - elkészült a bejárati  erkély padlócsempézése. A padlócsempe a Building Cég adománya volt, a munkálatokhoz szükséges további anyagi kiadások az egyházközségi bevételek fedezték.  ( Ezek a megemlékezési adományokból és a perselyes adakozások voltak.) A tanácsterem csatorjának a feljavítását Májai Zsigmond keblitanácsosnak köszönhetjük. A tanácsterem telekelése sem történt meg, hiszen az épület további munkálatokat kell elvégezni: az ablakok külső sarkainak a munkálatai, valamint a meszelés és az épület hátulján az építkezési törmelékek elszállítása ami  a külső elvégezendő munkálatokból még hátra van. Ami a többi munkálatokat illeti: a konyha belső meszelése és csempézése, a konyha és a fürdőhelyiség folyosójának a meszelése és csempézése, valamint egy feljárat elkészítése a tetőtérre, a fürdőhelyiség elkészítése, a tetőtér vendégszobáinak való kialakítása.  Mivel az építkezési engedélyt már egyszer megújítottuk, ezért már nincs az egyházközségnek módjában építkezési pályázatok benyújtására olyan pénzügyi alapokhoz, ahol az építkezési engedély feltétel. Mivel a telekelés sem történt még meg, ezért a javítási vagy modernizálási pénzügyi alapokhoz sem fér hozza az egyházközség. Nem marad más hátra csak céladományok kérése és elfogadása erre a célra. Emlékeztetőül jegyzem meg, hogy az eddigi munkálatok pályázati úton való segítése eleddig a lelkészi munka részét jelentette, mind a szeredai templomépítés esetében. A tanácsterem munkálatait   pályázati úton a  Transilvania Romgaz, a Megyei Tanács,  a Székelyudvarhelyi Közösségi Alap segítette meghatározó mértékben. Mindezek mellett a hívek adománya és közmunkája valamint a Brewster testvérgyülekezeti adomány volt a legnagyobb bevétel amivel eljutottunk eleddig. Az épület állapotáról jegyzem meg, hogy a tetőfödém hullámos lemeze az időjárási viszontagságoknak kitéve romlásnak indult és szükséges lenne szakember véleménye a javítási lehetőségek illetve amennyiben szükséges lesz a teljes tetőszerkezet feljavítása érdekében. A parókia épületén is történt változás a 2014-es évben. A parókia a lelkész szolgálati lakása aminek állapotáról felel, de ez nem jelenti azt, hogy ez a felelősség ne oszlana meg az egyházközségi tagokkal. Amint az előzőekben is említettem négy éve központi fűtéssel felszerelt  épület az idén az északi fal oldalán külső szigetelést kapott. A munkálatokhoz szükséges anyagi kiadásokat a Brewster testvérgyülekezet adománya fedezte, a munkadíjat az elkészítéshez, valamint a külső falak meszelése és a csatorna feljavítása és esetekben teljes feljavítása a jobbágyfalvi hívek adományának köszönhető.  E helyen is illesse köszönet a templombajáró hívek adományait aminek segítségével elkészülhettek ezek a fontos munkálatok! A parókia belső meszelésére is sor került amely munkálatokhoz  az anyag ( festék, gipsz, stb) megvásárlását az egyházközség egyházfenntartói járulékok fedezték a munkadíj a lelkészi család kiadása volt. A parókia javítása terén még sor került a központi fűtés kéményének a megnagyobbítására, aminek az anyagi kiadásaihoz a nyárádszeredai Kodok István adományának járult hozzá , téglaadományaival. Illesse köszönet e helyen is! A munkálatok elvégzését Tanászi Ferenc, Mihály Bálint valamint Szász M. Levente közmunkai adománya volt. Az elkövetkező időben a parókia tetőszerkezetének a szakszerű felmérésére lesz szükség, mert a régi gerendák közül egy párat ki kell cserélni a jövőben és szükség lenne a szobák parkettjének a felcsiszolására és újra-lakkozására ( Tíz évvel való beköltözésünk idejében sem készült el a parkett újralakozása és közben a parkett tovább kopott. Erre nemcsak esztétikai okokból, de egészségügyi okból is szükség van az elkövetkezőben.) A parókián található gazdasági épület - csűr - elfogadható állapotban van, viszont szükség  lesz az elkövetkezőben ennek az épületnek is a tatarozása. A parókia udvarán még az elkövetkezőben szükség van a kút feljavítására is. A bejárati székelykapu és a kerítés 2014-ben a konfirmandusok adományának köszönhetően külső kezelést kapott, viszont szükség van az elkövetkezőben az udvaron található lélekharang külső lekezelésére is. Az elkövetkezőben  szükség lesz az autóbejárati résznél egy pár szekér kavicsra, vagy az autónyom más jellegű rendezésére. Az épületek helyzetéről és általában az épületek kérdésénél jegyzem meg következőket: az elmúlt időben sok energiát és munkát igényeltek az építkezési és karbantartási munkálatok  amelyek bár nem a lelkészi munka részét képezi, mégis sok időt,odafigyelést igényelt.  Az elkövetkezőkben az épületek kérdésénél kérek több odafigyelést és felelősséget, több munkamegosztást  a keblitanácsosok valamint a gyülekezet tagjai részéről. Ez a felelősség megosztása nemcsak személyesen nekem, de elsősorban az egyházközség jövőbeli érdekét szolgálja.
Lelkigondozás ( család- és beteglátogatások valamint más alkalmak):
Az eddigi lelkészi jelentéseknek nem volt része a lelkigondozás témában való bejegyzés. A 2014-es évi lelkészi jelentésben fontosnak tartom erre külön kitérnem. Teszem ezt húsz éves lelkészi tapasztalattal,  amit a lelkigondozói mesteri képzésen, valamint a kontextuális lelkigondozói tanfolyamon tanultam, illetve ahogy része vagyok annak az  doktoranduszi iskolának amit a továbbiakban is Isten segítségével folytatni  és gyakorolni kívánok. A lelkigondozói szolgálatnak egyelőre nincs külön meghatározott kerete az egyházközségi szolgálatban. A lelkigondozásra való odafigyelés , a család- és beteglátogatások az istentiszteletek és más szertartások számadataiban kimerül.  Az elmúlt évben a családlátogatások során kevés családhoz nem jutottam el, talán az egyházközségbe való tíz évvel ezelőtti első családlátogatás alkalmával jutottam el annyi sok családhoz az év folyamán mint a 2014-es évben. Természetesen minden évben végeztem családlátogatásokat, de ezt sosem a statisztikai szám érdekében tettem, vagyis nem azért, hogy év végén minél több családlátogatási alkalomról számolhassak be a lelkészi jelentésben. Családlátogatásoknak egyik célja  számontartás volt, vagyis jelezni kívántam azt, hogy minden gyülekezeti tag egyformán fontos annak a közösségnek, amelynek tagja. Ezt a célt úgy érzem többé-kevésbé sikerült elérnem, hisz minden családlátogatás alkalmával azt tapasztaltam, hogy a gyülekezeti tagok szeretettel fogadnak és jó néven veszik, ha meglátogatom őket. A másik célom a családlátogatás során a templomlátogatásra való serkentés volt. Ami a családlátogatásnak ezt a kitűzött célját illeti, ez nem járt azzal az eredménnyel amit el szerettem volna érni.  A jobbágyfalvi családlátogatás - hagyomány szerint - év elején közösen az énekvezérrel történik és áldáskérő év elei családlátogatás. Nyárádszeredában tíz év alatt csupán egy évben történt meg ugyanez. Ami a nyárádszeredai családlátogatásokat illeti, ez az egyik legnehezebb abból a tekintetből, hogy minden családhoz eljussak, mert nehéz egyeztetni az időpontokat. Sok türelmet , időt és rengeteg energiát kér ez a szolgálat. Istennek hála 2014-ben mint említettem az előbbiekben is kevés családhoz nem jutottam el hogy meglátogassam! Az év elején két kérdést tettem fel családlátogatások során: mi az amit elvárnak az egyházközségtől és mi az amit az egyházközségnek önkéntesen adni, nyújtani tudnak ? E két kérdés fontosságát nem értették meg minden családnál, viszont voltak családok ahol ennek kézzel fogható eredménye lett az év folyamán. Gondolok itt a tordai kirándulásra, amelyre  Baricz Erika pszichiológusnő szervezésének köszönhetően került sor. Köszönöm e helyen is! Még sorolhatnék más példákat is, de éppen a lelkigondozói titoktartás kötelez arra, hogy ne vigyem ezt a jelentésem nyilvánossága elé.  Az elkövetkezőben ezt a két kérdést szeretném felhangosítani minden gyülekezeti tag számára, hogy valóban megértse és magáénak tudja azt, hogy az egyházközség, a gyülekezeti munka nem egyszemélyes szolgálat, és nem tekinthető annak, hogy az egészet csupán a pap végezze. Ennek megértése összefügg a gyülekezeti lelki közösség kérdésével is. Az egyházközség ugyanis nem cég, nem kft, nem a pap személyes tulajdona, hanem azé a közösségé akik alkotják és annyira működik ez a közösség, amennyiben megértik hogy mindenkire szükség van és mindenki tud adni és kapni ennek a közösségnek és ebből a közösségtől.  Ha ez közérthető lesz és gyakorlatban megmutatkozik akkor tudunk igazán beszélni lelkigondozói szolgálatról, és akkor marad több idő és lesz igazán igény arra a lelkigondozásra ami a személyes és családi valamint a közösségi életben is eredményes lesz. Ennek a célja a közösséghez való tartozás tudatán túl annak az életminőségnek a   megismerése és megélése amit csak Istennel  és közösségben tudunk megélni. A lelkigondozás témája a lelkészi jelentés keretei között nem engedi meg hogy részletesen kitérjek minden területre és részleteiben elmerüljünk egy-egy kérdésnél. A lelkigondozás során javulhat mind a családtagok közötti kapcsolat, mind a közösség és család kapcsolata. A lelkigondozásra szükség van a gyász idejében, a fiataloknak a pályaválasztás során felmerülő kérdésekről való beszélgetés során, a házasság előtti beszélgetések idejében vagy az életválságok idejében. Egy ilyen életválság a betegség. Ezzel rátérek a beteglátogatások kérdésére, amit az elmúlt évben is végeztem, de a közgyűlés előtt  és Isten színe előtt nem minősíthetem csupán elégségesnek ezt a munkát. Amikor az építkezés-javítási munka és más teendők miatt kevesebb idő marad erre, akkor sajnos nincs megfelelő idő sem a beteglátogatásokra való lelki felkészülésre sem a beteglátogatásokra. Biztosítom a közgyűlést arról, hogy minden beteget meglátogattam  - a krónikus betegeket és mindazokat akikről tudomásom volt a betegségükről - és hogy imádságban hordozom a  gyülekezet betegeit nemcsak szolgálataimban, hanem egyéni imádságaimban is. A család-, és beteglátogatások viszont nemcsak kimondottam a lelkészi munkakör része. Ez csupán a lelkész személyéhez kötött lelkigondozói találkozásokra igaz. A gyülekezet és közösségépítés részre erre még röviden kitérek a továbbiakban. A lelkigondozói alkalmak egyik fontos alkalma az istentiszteleteken és szertartások idejében  történik, erre viszont csak azoknak van lehetősége akik rész vesznek az istentiszteleteken. A lelkigondozói témát ezennel bezárom azzal a megjegyzéssel, hogy állok a gyülekezet rendelkezésére hogy erről még közösen elgondolkozzunk e kérdésnek a fontosságán és hasznosságán, gyakorlati alkalmazhatóságán. Végül a lelkigondozás végzésére szükség van arra is, hogy aki a lelkigondozást végzi az is gondozza a saját lelkét - a szentírási vers alapján : viselj gondot magadra és az egész nyájra - hogy készséges és alkalmas legyen erre a szolgálatra. Ennek érdekében végeztem el a lelkigondozói képzéseket és ennek érdekében is végzem jelenleg tanulmányaimat.

Gyülekezeti közösség-építés:
Az előbbi résznél érintettem a gyülekezeti és közösség-építést.  Történetesen azt, hogy a gyülekezet tagjai is figyeljenek egymásra és tudják, hogy kivel tartoznak egy közösségbe és becsüljék meg ez által önmagukat és a közösségük tagjait is. Vagyis tegyék fel maguknak a kérdést, hogy mit tudnak önként adni a közösségüknek és mit várnak el a közösségüktől. Talán a második kérdés a legnehezebb azok részére, akik inkább adni szeretnének mint kapni. Akik viszont szívesebben fogadnak el mint hogy ő maguk adjanak, azok számára az első kérdés a nehezebb. Nemcsak meggyőződésem , de az egyházközségi szolgálatban tíz éves tapasztalattal állítom, hogy a gyülekezet tagjai szeretnek és tudnak adni. A gond ott van egyes esetekben, hogy az amit adni kívánnak a közösségüknek arra vagy nincs szüksége a közösségnek, vagy nem tudják úgy adni, hogy ennek értékét is felmutassák a közösségük számára és ennek hasznosságáról meggyőzzék közösségüket. A gyülekezeti tagok között időnként meglátszanak sérelmek amelyek egymás közötti kapcsolataikban tetten érhető, ugyanakkor a közösséghez való tartozás téves elképzelése is meglátszik. Ez nem egy "diagnózis", hanem inkább egy olyan megfigyelés ahonnan tovább lehet lépni és amire építeni is lehet. A közösség-építés egyik alapköve az a hagyomány amire unitárius egyházunk  épül és fenn áll már közel 450 éve. Ezt a hagyományt megismerni és további ismereteket szerezni erről az egyik lépés lehet a közösségépítésbe való bekapcsolódásnak, illetve gyakorlatnak.  A közösség jelenleg úgy tűnik olyan mint egy kerék amelynek a középpontjában a pap van a küllők és a kerék is a középponttól vár minden elmozdulást. A kerék külső felülete ami épp a földdel érintkezik azzal van a legkevesebb kapcsolata a kerék középpontjával. Jelen közösségi modell ami szerint az egyházközségben a gyülekezeti közösségi élet folyik az túl sokat vár el attól akit papjának, lelkészének nevez de ehhez az elváráshoz nem adja meg a megfelelő lehetőségeket hogy a felelősséget nyugodt lélekkel vállalhassa magára és nincs meg az a keret ami működtetné ezt a szolgálatot. Hogy mire gondolok, az a későbbiekben remélem világossá lesz. A  közösségépítés érdekében a közösség, a gyülekezet elképzelhető másképpen is mint egy kerék. Például úgy mint egy   templom, amiről a szentírásban ezt olvassuk " ez a templom ti vagytok".  Más szóval: a közösség minden egyes tagja ha mint egy tégla épül be a templomba, akkor nem lyukas a fal, nem fúj be a szél és nem esik be az eső az épületbe.  A közösség tagjai nemcsak téglák, de maga a vakolat, a fehér meszelés a falon, a padok, az ablakok, az ajtó, a szószék, a torony, orgona vagy harang.  Azért vagyunk egyházközség, azért vagyunk keresztény közösség, hogy a templomhoz hasonlítsuk magunkat és nem egy kerékhez, ahol egyetlen központ felé tekint minden és egy pár küllőtől ( akik ez esetben a keblitanácsosok)  és onnan várja  az elmozdulást vagy a haladást ( és van mikor erre teljesen közömbös is). Azért vagyunk egyházközség, mert nem várjuk el  a közösség kevés tagjától, hogy helyettünk tegyenek vasárnapról vasárnapra a perselybe és helyettünk imádkozzanak, vagy helyettünk takarítsák a templomot, vagy legyenek ott ahol lenni kell azért, hogy ez a közösség, ez a templom álljon. A közösség ugyanakkor hasonlítható az orgonahang után zsoltárt éneklő gyülekezethez akinek tagjai tudják, hogy helyettük nem élhet és nem imádkozhat senki sem a gyülekezet tagjai közül. Ha eldugul egy orgonahang akkor a dallam nem játszható le teljesen és a dallam lassan-lassan elfelejtődik, vagy felcserélődik idővel. Ezt a közösséget, ha külön-külön mindenki személyesen és együtt nem építi, akkor ez a templom csupán olyan mint az imádság nélküli élet, olyan mint a vasárnapok nélküli sivár és mindennapi taposómalomban belefáradt ember. A templom nem a magányos Isten otthona, a templom az Isten-szerető közösség lelki otthona. Amennyiben szeretnénk Isten-szerető közösség lelki otthonához hasonlítani, akkor minden közösségi tagnak külön-külön nemcsak helyünk van ebben a templomban de szükségünk is van  mindenkire és az egymásra való odafigyelésre. A közösség azért közösség, mert egymásra figyel, mint ahogy Pál apostol írja a test hasonlatával, "nem mondhatja a szem a fülnek hogy nincs rád szükségem", vajon mondhatja a közösség tagja egymásnak hogy nincs rá szüksége abban a templomban, amelyben minden egyes téglára szükség van ? Tehát jelenleg a közösség egy kerékhez hasonlítható, ami gurul és halad előre, de a tagok között, a küllők között nincs összhang , vagy időnként túl sok teher jut a kerék közepére, vagy egy-egy küllőre akkor a kerék szétesik és ide-oda veszi  kormányozhatatlanul az irányt. Tegyünk arról és azért, hogy egyházközségünk egy templomhoz hasonlítson ahol meghallgatja az imádságot az Isten. Erre a közösségépítésre pedig gyakorlatilag akkor valósulhat meg, ha alkalomról alkalomra ( ha kell a téli időben minden héten) összegyűljön a keblitanács és azok az egyházközségi tagok akik számára fontos a közösségépítés, a templomlátogatás  és alkalomról alkalomra részt vállalnak a vasárnapi istentiszteletek megszervezésében , illetve a közösség tagjaira való odafigyelést. Valamikor a gyülekezetekben voltak egyházfiak, voltak körzetfelelősök - bizonyos tekintetben ma is vannak , de nem elegen - akik nemcsak az egyházfenntartói járulék befizetését követték nyomon, de törődtek a közösségi alkalmakra, hogy meghívják a gyülekezet tagjait és törődtek a közösség-építéssel, amiről alkalomról alkalomra beszámoltak egymásnak a közösség-építők és nemcsak a feladatokat osztották, le de a közösségbe is hívták a gyülekezeti tagokat, számon tartotta a közösség saját tagjait. Ez működik minden egyházközségben, ahol a közösségi munka él és ez működik azokban az unitárius univerzalista amerikai gyülekezetekben is ahol az önkéntes munka alapján fejlődik vagy szűnik meg a gyülekezet.  Érdemes nekünk is itthon is elgondolkozni ezen a két kérdésen: mit adok szívesen a közösségem számára és mit várok el a közösségemtől? A közösség végül azt adhatja amit tagjai nyújtanak egymás számára. Ha azt szeretnénk, hogy templomba járó gyülekezet legyünk akkor ennek érdekében oda kell a közösség tagjai figyeljenek egymásra akikek közösen részt vesznek a vasárnapi istentiszteleteken. Különben a vasárnapi istentisztelet nem a látható közösségi életünkről szól és egy olyan lelki szolgáltássá lehet amit vagy igénybe vesznek a gyülekezeti tagok, vagy nem, vagy felismerik ennek értékét saját személyes életükben vagy nem. Érdemes tehát elgondolkodni azon, hogy mit is várunk el a közösségtől amelyhez tartozunk és mit is adhatunk ennek a közösségnek. Ha azt várjuk el, hogy legyen templomlátogatás - amit családlátogatáskor leggyakrabban hallottam , akkor lehet hogy nem csak a lelkész, énekvezér a gondok, a keblitanácsosok feladata, felelőssége az hogy hányan vagyunk a templomban vasárnapról vasárnapra, hanem az egymásra való figyelem  és az egymásért elmondott imádságok is.
Templom-látogatás:
Erről már az előbbiekben szó volt, elméleti szinten. Most egy pár gyakorlati javaslattal is jövök ami könnyen érthető és eredményre vezet, ha megértésre talál. Természetesen a legegyszerűbb felhívás így hangzik: jöjjünk a templomba, szeressük a templomot, szeressük az istentiszteleten való részvételt, a közös éneklést, a közös imádságot, a templomozás előtti és a templomozás utáni találkozásokat és beszélgetéseket! E felhívás mellett van egy pár javaslatom is. Egyházunk az istentiszteletek szertartásainak a megújítása előtt áll. Legyünk mi is része ennek a megújítási törekvésnek. Konkrét javaslataim amit a gyülekezetben mi is gyakorolhatunk az elkövetkezőkben, a közgyűléstől ehhez kérem a szavazati megerősítést, kérem minden pontnál kézfelemeléssel fejezzék ki egyetértésüket, vagy elenvetésüket:
1. Templomozás előtt a kezdő ének eléneklése előtt közösen hangosan mondjuk el a hitvallásunkat.
2. A kezdő ének eléneklése után a gyülekezet tagjai 2-5 percig tartó verset, vagy templomi áhítatot segítő gondolatokat olvassanak fel , vagy szavaljanak el minden azokon a vasárnapokon, amikor erre van önkéntes jelentkező és ez lehet a gyülekezet tagjaiból bárki.  Ez nemcsak vers vagy próza lehet, de lehet egy ének amit akár cd-ről is meghallgathatunk. Egy vasárnap csak egy személy az  úrasztalától,vagy akár helyén maradva oszthatja meg amit arra a vasárnapra hozott. Előzőleg ebbéli szándékát közli a szolgálatvégző lelkésszel és ha egy vasárnapra több jelentkező is lenne a második jelentkezőre a következő vasárnapra kerül sor, érkezési sorrendben.
3. A templom bejáratánál a persely mellett, legyen egy postaláda ahova a templomba érkezők betehetnek egy levelet, amit címezhet bizalmasan a lelkészhez, amit a lelkész titoktartás mellett elolvas és gondosan megőriz, esetleg el is égeti ha jónak látja a levelet. Ebben a levélben lehet egy imádság, ugyanakkor leírhatja abbéli szándékát, hogy szeretne találkozni a lelkésszel egy órai lelkigondozói beszélgetésben. A lelkigondozói találkozásokra a templom irodájában kerül sor előzetes egyeztetéssel és amennyiben a levél erről szólt, akkor a levelet  miután a lelkész elolvassa és egyeztet a találkozásról a találkozás alkalmával  közösen elégetik. A levélben ugyanakkor lehet a keblitanács fele is kérés vagy javaslat, vagy bármilyen természetű panasz, vagy kérdés amit mielőtt az esperesi hivatalahoz majd a püspökséghez jutna el, előzőleg ha egy mód van igyekezzünk kezelni helyben ezeket a kérdéseket. A levélben a közösség-építéssel kapcsolatos meglátások és javaslatok is lehetnek amikor nem a találkozást kéri, csak megossza észrevételeit a közösség jobbításával kapcsolatosan - ez lehet nyomtatott formában és akár névtelenül is. A postaládát minden hónap utolsó vasárnapján nyitjuk majd ki. A postaládára javaslom fel legyen írva a következő szentírási vers:

A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember; (2 Kor 3,1)

 4. A nyárádszeredai templom hangosításának a megoldása , oly módon, hogy lehessen cd.t is megfelelő minőségben lejátszani az istentiszteleten. Természetesen ez vonatkozhat Jobbágyfalvára, annak ellenére, hogy Nyárádszeredából érkezett visszajelzés a hangosítás szükségességéről egyelőre.
5. Amikor erre lehetőség lesz, a templom melegítését megoldani.
6. A gyülekezet tagjai  is tartsák számon a hiányzókat az istentiszteleten és kérdezzenek rá a hiányzókra. Lehet hogy személyes gondok miatt nem tudtak részt venni az istentiszteleten, lehet, hogy épp segítségre lenne szükségük és senki sem tud erről. Figyeljünk oda egymásra akikkel egy gyülekezethez tartozunk.
Kiscsoportos és gyülekezeti találkozások:
Az egyházközségi élet lélegzetét igazán a kiscsoportos találkozások adják. Erre nézve az elmúlt időben történtek próbálkozások sok-kevesebb sikerrel. Itt elsősorban arra gondolok, hogy a gyülekezet tagjai egy érdeklődési kör, vagy szolgálat köré való önkéntesen csoportosuljanak.  Az intézmény-vezetés eszköze a keblitanácsi gyűlések, ami szintén kiscsoportos találkozás aminek a célja a közösség építése és az intézményes keretek segítése. A nőszövetségi találkozások szintén ilyen kiscsoportos találkozások. A szombati vallásórára járó gyerekek szintén ilyen kiscsoport melynek a célja természetesen a valláserkölcsi nevelés. Ilyen kiscsoportos találkozások voltak a 2013-as évben amikor a "kapcsolatom az emberrel, kapcsolatom az Istennel" témában találkoztunk és beszélgettünk, ami sajnos megszakadt érdeklődés hiánya miatt. Jobbágyfalván a türelem és a hűség témájáról beszélgettünk. Az egyházközségi közösség-építés egyik alapköve a kiscsoportos találkozások, amelyek a gyülekezeti tagok között rendszeres és időszakos találkozásokban jelenne meg, főleg a téli hónapokban. Időszerű  és szükségszerű az egyházközségben megalakítani és működtetni a gondviselés segélyszervezetet is, aminek megvan az egyetemes egyházi kerete. Ugyanakkor időszerű lenne a testvérgyülekezeti kiscsoportot is megalakítani, illetve működtetni. A Duxbury tesvérgyülekezet részéről már volt erre nézve kérésük.  A gyülekezet tagjai ezen kiscsoportos találkozások alkalmával élhetnék meg az egyházközséghez való tartozásukat azon szolgálatban vagy tevékenységben amire az egyházközség keretet ad és kapcsolatokat biztosít. Az elmúlt években próbálkozás történt egy évben egyszer megszervezni az unitárius gyülekezeti napot. Ez történt Nyárádszeredában a templomépítés idejében amikor a futballpályán közös gulyásfőzésre és gyerekeknek játszóházra volt lehetőség. Ez történt az elmúlt időszakban amikor ingyenes angol-órákat ajánlott fel az egyházközség a gyülekezeti tagok részére külföldi látogatások alkalmával. Ez történt a templomépítés idejében amikor a gyülekezet tagjai karácsonykor kántálva meglátogatták egymást. Ez történt a gyülekezeti kirándulások alkalmával amire az elmúlt tíz évben is volt példa akár a gyerekekkel a torockói, homoródkarácsonyfalvi, vagy a gyülekezet tagjaival a Gyilkos-tói kirándulás idejében. A gyülekezeti kirándulások , illetve vallásos zarándoklatok kérdését is javaslom végig-gondolni a gyülekezet tagjai részére. A szejkei és a dévai zarándoklatok elmaradtak és helyüket nem pótolta semmi, időnként a köri találkozásokon való részvétel. A Lókodi öregotthon lakóinak való gyűjtés és meglátogatás szintén gyülekezet-építő alkalom , de jó  és hasznos lenne a gyülekezet tagjainak végiggondolni hogy a mozgássérült embertársaink segítésére épülő HIFA park támogatásában miként vehetné ki a részét, illetve árvaházak, vagy más szociális segítő alapítványok és intézményeket miképpen tudna az egyházközség segíteni.  Ami még megmaradt az a nőszövetségi konferenciákon való részvétel, de ezeket a találkozásokat jó lenne szélesebb körben elindítani, hiszen egyelőre csak egy szűk csoport tagjai veszik ki a részüket. A közgyűlés tagokat határozottan kérem hogy szíveljék meg a kis és nagycsoportos találkozásokról felvetett kérdéseket , mert az egyházközség akkor lesz élő, ha mindenki megtalálja a neki megfelelő kiscsoportot. Erre nézve várom a javaslatokat és az észrevételeket, érdeklődést. Akkor lesz az egyházközségi közösség mindenki számára otthonos ha mindenki megtalálja a neki megfelelő csoportot és tevékenységet ahol jól érzi magát és számára fontos és mások számára hasznos tevékenységet végezhet. Ez nem egy olyan idealizált "álom" amit ne lehetne megvalósítani, hiszen erre nézve vannak jó példák más gyülekezetek esetében is. Nőszövetség: Mindkét gyülekezetben van nőszövetség és e helyen is szeretném megköszönni a szolgálatukat, amelyek főleg az egyházközségbe látogató vendégeink fogadásában és a templom takarításban, az idősek vasárnapjának a megszervezésében mutatkoznak meg.  Keressük közösen azokat az alkalmakat és lehetőségeket, ahol a nőszövetség tagjai sorában újak is érkeznek. Különben a nőszövetségi jelenlegi tagjai túl sok terhet cipelnek magukkal a közösségi szolgálatban kevés sikerélményük lesz.
Ifjúsági Egylet:  Az őszi hónapok folyamán a szentháromsági ifjúsági unitárius egylet részéről ellátogattak Nyárádszeredába az ifjúsági egylet megalakulása érdekében. Az egyházközségben volt ifjúsági egyleti tevékenység a templomépítés idejében de  amint a fiatalok felnőttek megszűnt az egyleti tevékenység, mert egy ideje kevés fiatal van az egyházközségben. Bízzunk abban, hogy az egyházközségnek nemcsak templomépítő múltja de jövője is lesz és lesznek fiatalok is akik akár örökségbe akár ajándékba kapott hitükkel megtalálják a helyüket az  unitárius egyházközségünkben. (Bár tudomásom szerint megszűntek a találkozások, soha nem felesleges újra-kezdeni.)
Keblitanács: Az egyházközségben két keblitanács és  két gondnok van. A keblitanácsosok szolgálata  a gyülekezeti élet előmozdítását hivatott szolgálni.  2014-ben a következő időkben voltak keblitanácsi gyűlések: Jobbágyfalván január 15,én, május 16.án, október 28.án,került sor keblitanácsi gyűlésekre. Nyárádszeredában: január 19 én, május 11.én, október 21.én.
Testvérgyülekezet:
Brewster és Duxbury testvérgyülekezeteinkkel tartunk kapcsolatot. Amint az előzőekben is megjegyeztem a parókia északi falának a szigeteléséhez az anyag megvásárlását a breswteri testvérgyülekezetnek köszönhetjük. A duxbury-i testvérgyülekezetünk a kapcsolatok kialakítása terén arra törekszik, hogy a gyülekezet családjai között jöjjön létre a kapcsolat.
Iktatott iratok:
43 iratot iktattam a lelkészi irodában amelyek az egyházközséghez érkeztek illetve hivatali iratok alkalmával.
Vagyon-gazdálkodás:
A vagyongazdálkodás az érvényben levő állami és egyházi törvények és előírásoknak megfelelően történik. Az egyházközségnek a könyvelője 2005-től Bajenaru Éva. Az egyházközség vagyona az elmúlt tíz évben egy felépített templommal és egy felépített tanácsteremmel, a szolgálati lakás központi fűtéssel és az északi fal leszigetelésével gyarapodott. A vagyongazdálkodás területén kívánni valót hagy maga után a már említett erdőgazdálkodás amire az elkövetkező időben megtettem az észrevételeim az előbbiekben.  Az egyházközségi intézményes kiadásokra a bevételét az egyházfenntartói járulékokból és az adományaiból fedezi. Az egyházközségnek nincs gazdasági tevékenysége, a földeket  a kántornő használja fizetéskiegészítés kiegészítésére. A  jobbágyfalvi harangozói feladatok elvégzésére a jobbágyfalvi hívek  adományából fedezi az egyházközség, Nyárádszeredában nincs harangozói szolgálat - keblitanácsi döntés alapján - mert a templomnak nincs harangja. A gyülekezet harangja a temetői kápolnában van , amit temetések alkalmával használunk. A két gyülekezet az érvényben levő állami és egyházi törvények alapján a lelkészi fizetést hónapról hónapra biztosította az egyházfenntartói járulékokból és az államtól kapott kongruának köszönhetően. Az egyházközség  a jövőben a lelkészi fizetés biztosítására fel kell készüljön az esetleges társadalmi változásokra ami nem csak az egyházközség, de az egyetemes egyházi kérdés is egyben. A könyvelési adatokról pontos adatokkal szolgálunk a januári közgyűléseken.
Egyházközségi népesedési kimutatás
2014 végén 368 egyházközségi tagot tartottunk nyilván, akiből 290 egyházfenntartó, 54 hátralékos       ( aki nem tett eleget az egyházfenntartói kötelezettségének ).  November végén öt elhalálozás történt és nem volt keresztelési szertartás, vagy beköltözés és áttétérés sem. A népesedési adatok elemzésénél sokat gondolkodtam, hogy miképpen lehet az egyházközségi tagok figyelmét felhívni arra a folyamatra ami az egyházközségi tagok gyarapodásának a kérdésére. Anélkül, hogy az egyházközségi tagok lelki érzékenységét bántanánk mégis az egyházközség jelenlegi papjaként  kötelességem egy  az egyházközség jövője szempontjából egy káros folyamatra felhívni a figyelmet.  Az elmúlt években ugyanis nemcsak azért nem volt keresztelői szertartás a gyülekezetünkben, mert nem születtek volna az unitárius szülőknek gyermekei, hanem  azért sem mert a vegyes-házasságok esetében az unitárius édesapák és édesanyák gyermekeiket nem keresztelték unitárius vallásra. Semmiféle rendszer, vagy hagyomány, útmutatás  nem látszik körvonalazódni a keresztelések tekintetében, sem az édesapák fiai, sem az édesanyák lányai sem fordítva nem történt. Ha összeszámoljuk azokat a fiú és leánygyermekeket akik a régi hagyomány alapján unitáriusoknak kereszteltek és ez a folyamat megszakadni látszik, akkor nagy  veszteséggel számol az egyházközség és egy 1-4 osztályos csoport fog hiányozni évek múlva az unitárius vallásórákról. A gyülekezet  ezzel a keresztelőkhöz való hozzáállással lemond arról a hagyományról ami sok esetben megtartotta a múltban is a gyülekezetet és ez a gyülekezet jövőjét veszélyezteti, amennyiben nem lesz beköltözés vagy áttérés a gyülekezetbe. Általában azon téves családi békesség címszó alatt mondanak le az unitárius szülők arról, hogy a családon belül ne legyen a vallás megosztó erő. Sajnos ez a téves felfogás nemhogy a családi békének a lehetősége és feltétele lenne, de sok esetben az élet azt igazolja, hogy a későbbiekben éppen ezek a hagyomány-tiszteletek jelenthetik a békétlenséget.

Unitárius vallásunk a türelem vallása, a türelem viszont nem jelenti az önazonosságnak vagy a vallásunkról való lemondást például az újszülöttek megkeresztelése kérdésében.  Az unitárius vallásunk nem folytat külmissziót, sok tennivaló van a belmisszióban is, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi egyházközségi tagok jobban csatlakozzanak az egyházközséghez, a templomlátogatás és az egyházközséghez való szorosabb kapcsolat erősítése érdekében. Ez nem  lehet egyszemélyes feladat , ez belső indíttatásból belső meggyőződésből fakad vagy sem. Szeretném ezen jelentésemben nem a vészharangot meghúzni, nem támadó magatartást kialakítani ebben a tekintetben, de elgondolkoztatni az egyháztagokat arról, hogy és mint látják az egyházközség életét  és az unitárius vallást 10, 15,20, 50 év múlva... Lehet hogy van aki ezen is tud gondolkodni, lehet hogy van akiket ez a kérdés nem is érdekel. De kérdem én: akiket nem érdekelnek ezek a kérdések azok mennyire szeretik és mennyire hűségesek vallásukhoz ? Kérdem én, ha nem gondolkoztak volna el 50,20,15,10 évvel  ezelőtt akkor most itt tartanánk, akkor lenne unitárius templom ma Szeredában és lenne tanácsterem ma Jobbágyfalván ?Akik "hajótörést szenvedtek a hitben " Pál apostollal , azok hogy  érik el a "túlsó partot" , és miképpen találják lelki üdvösségüket abban az unitárius hitben ami a reménység fényét nem halványíthatja el az a jelenben semmi, amely fény felelősei azok  is akik döntésein és cselekedetein lesz jövő ?  Kérem gondolkozzanak el ezen a kérdésen és találják meg az önmaguk számára is megnyugtató lelkiismeretükkel kiegyeztethető választ.

Naponta látni és hallani hogy vannak többen akik nem unitárius egyháztagok és akik az unitárius vallást nemcsak szeretik de szívesen tartoznának e hitfelfogáshoz is, de valami visszatartja őket, hogy jelenlegi  nem unitárius egyházközségüktől elszakadjanak és közénk tartozzanak. Ez részben azért van, mert kötelezi őket a keresztelési hagyományukhoz való ragaszkodás, másrészt azért mert nem találnak befogadó készségre az unitáriusoknál. Ezen is érdemes elgondolkozni.  Amennyiben természetes a gyerekek elkeresztelése az unitárius vallásról, talán épp olyan természetes is lenne azon gyerekeknek az unitárius konfirmációja akiknek szülei unitáriusok , de nem itt keresztelték meg.Ezt viszont csak akkor mondhatjuk el nyugodt lélekkel, ha egy olyan közösségi életet él a gyülekezet, ahova várja és befogadja a jövő letéteményeseit. Ellenkező esetben tegyük fel a kérést:kinek és miért épült a templom és a tanácsterem ? - és gondolkozzunk el azon a jövőképen amit mi építünk vagy rombolunk le gondolkodásunkkal, döntéseinkkel, tetteinkkel.

 Van egy pár ellenpélda is a fentiekre vonatkoztatva, de sajnos kevés.  Ezeket az eseteket meg kell becsülni és több törődést, odafigyelést, támogatást érdemelnek azok a családok akik unitárius vallásunkat nagyra értékelik és azt akarják, hogy gyermekeik is ebben nőjenek fel és éljenek. Aki szereti az egyházközségét, a vallását annak természetes hogy ez egyházközség gyarapodásán és fejlődésén munkálkodjon.

 Nem célom ezen megjegyzéssel az unitárius és más felekezetek közötti úgynevezett vallási feszültségek gerjesztése, sem azon családok elmarasztalása akik gyermekeiket nem ebben a vallásban keresztelték meg az elmúlt időben. A célom az határozottan - ez egyházközségi papjaként  pedig felelősségem is - hogy felhívjam a  közgyűlési tagok figyelmét arra a káros folyamatra  ami ha nem fog megállani, és  amennyiben nem folytat külmissziót az egyházközség akkor  saját magát számolja fel a jövőben.. Nem kell azért senkinek papnak lennie, hogy belássa, hogy abban a gyülekezetben ahol csak temetési szertartások vannak, de nincsenek vagy nagyon kevés konfirmáció és esküvői és keresztelői szertartás van és ahol nincs sem betérés sem beköltözés egy idő után elfogy. Reménykedjünk és tegyünk is azért, hogy a Jobbágyfalva- Nyárádszeredai Unitárius Egyházközség nem ezen egyházközségek közé tartozik. A közgyűlés kérdése minden gyülekezeti tag számára: hogyan sáfárkodunk azokkal a lelki kincsekkel amelyeket ránk bízott az Isten ? A sáfártól , mint tudjuk számon kérik majd miként őrizte és gyarapította a rábízottakat.
A népesedési adatoknál jegyzem meg, hogy az év folyamán a nyárádszeredai gyülekezet egy lélekkel nőtt: a Nyárádgálfalváról származó és Budesten dolgozó Csiki Ottó aki Nyárádszeredában lakik egyházközségünk tagja lett. A jó Isten tartsa meg az ő és szerettei életét! E helyen jegyzem meg, hogy a 2014-ben egy áttérési szándék mellett egy beköltözés volt az egyházközségbe.
Más felekezetekkel , intézményekkel, szervezetekkel  való kapcsolatunk

Az egyházközség hivatalosan más intézményekkel, szervezetekkel, felekezetekkel való kapcsolatban a gondok és a lelkész képviselik az egyházközséget. Az egyházközség más felekezetek és intézmények mellett él. Gondolok itt a római katolikus, református , ortodox, jehovista, Nyárádszeredában  az adventista felekezetekre, valamint gondolok itt a helyi Önkormányzatokra, valamint azokra az intézményekre és politikai pártokra, alapítványokra, egyesületekre akikkel a  kapcsolat tetten érhető. Csupán röviden szeretnék utalni  erre a kérdésre.

A testvérfelekezetekkel kapcsolatosan közvetve utaltam már az eddigiekben , hiszen a keresztelői és esküvői szertartások említésénél elkerülhetetlen, hogy erre ne gondolt volna a tisztelt közgyűlés.A más felekezetekkel való kapcsolat nem jelentheti azt, hogy lemondunk azon jogunkról, hogy gyermekeinket unitárius vallásra keresztelnénk meg, vagy nem jelenti azt sem hogy ne élnénk meg a saját közösségünkhöz való tartozásunkat és lemondjunk azon lelki és szellemi örökségről, amit magunkkal hoztunk és ami megtartotta életünket és ígéretbeváltó jövőképpel biztat hogy megmaradnunk és fejlődjünk.  Akkor tudunk más felekezetekkel igazán jó viszonyt ápolni amikor bent a saját gyülekezetünkben minden a helyén van és a saját közösségünkhöz való tartozás élményéből megszületik a tisztelet mindazok fele akik nem a mi egyházközségünk tagjai. Sok tennivalónk van a "belmisszió" területén, ami azt jelenti, hogy minden egyházközségi tagnak tudatosítania kell az egyházközséghez való tartozását ami nem puszta alanyi egyháztagságot jelent, esetleg az egyházfenntartói járulék törlesztését, hanem cselekvő érdeklődést és részvételt a közösségi eseményeken és szolgálatokban. Az egyházközségi tagok saját egyházközségéhez való viszonyulása nagymértékben meghatározza a más felekezetűekhez való viszonyulását is.

Az egyházközségnek más intézményekkel van még kapcsolata: a jobbágyfalvi elemi iskolával valamint a nyárádszeredai középiskolával, ahol vallást tanítok, és közvetlen kapcsolata van az egyházközségnek a nyárádszeredai elemi és átalános iskolával ahol szintén folyik az unitárius vallásoktatás, Dániel Delinke révén. Dániel Delinke habár nem az egyházközség alkalmazottja, de közvetlenül az unitárius egyházközséget is képviseli az iskolában, azzal a szolgálattal és azzal a magatartással amint az iskolához és saját egyházközségéhez viszonyul.

A helyi önkormányzatokkal való kapcsolatunk kielégítő, nem is szoros és nem is hiányos. A Csikfalvi Polgármesteri Hivatal az egyházközséggel való szerződés értelmében évente 6 méter tűzifát ad azért a területért ami az egyházközség területe és ahol a jobbágyfalvi óvoda működik (az hogy a tűzifa pontosan hány méter is volt azzal kapcsolatosan voltak és vannak kétségeink). Az elkövetkezőben szükséges lesz az Önkormányzattal hivatali úton bejegyeztetni ha elkészül a szeretet otthon , akárcsak Nyárádszeredában a templom esetében, ahol viszont az egyházközség fizet évi területbért azért a területért ahol a templom felépült.

Az egyházközség sajnos nem ápol semmilyen kapcsolatot egy civil szervezettel sem, aminek egyik egyenes következménye az lett, hogy az Unitárius Kaláka pályázatunkat nem fogadták el amit közösség-fejlesztésre pályáztam meg. Jó lenne megszívlelni az egyházközségnek a szervezetekkel való kapcsolatok kiépítését, gondolok itt azon művelődési  és civil szervezetekre ahol a közösség-építés folyik és ami egyházközségünk részére is áldásos lenne.  Természetesen jó lenne átgondolni, hogy az egyházközség mennyiben tudna támogatni az árvaházakat ( A Veronika Gyermekotthont támogatta ) , idősek otthonát ( támogatta a Lókodi Idősek otthonát és volt egy év amikor a nyárádszeredai idősek otthonának a lakóira is ráfigyeltünk), jó lenne építőbb kapcsolatba lenni például a Bocskai Női kórussal, akik minden őszi hálaadó áhítat alkalmával eljönnek hozzánk és a példákat sorolhatnám akár tovább is. Érdemes elgondolkodni, hogy az egyházközség milyen kapcsolatot építhetne ki vagy ápolhatna civil és művelődési szervezetekkel saját jól felfogott közössége érdekében is. ! Az alábbiakban közlöm azt a benyújtott pályázatot amit azért nem fogadtak el , mert csak civil szervezet pályázhatott volna az egyházközség részére az Unitárius Kaláka kiírásából.Íme a pályázat amit bízom abban, hogy mindenek ellenére csak sikerül megvalósítanunk a következő évben:

Az egyházközségünkben sorra került Gyülekezeti Nap mintájára és tapasztalatára a Nyárádmenti lelkigondozói napok megszervezését tűztük ki célul a Jobbágyfalva-Nyárádszeredai Unitárius Egyházközségben augusztus 10-16 napjaiban. A Nyárádszeredai Lelkigondozói Napok alkalmával részletes program keretében lelkigondozói témájú előadásokra és ezt követő beszélgetésekre kerül sor. Ennek célja a családi kapcsolatokra való gondos odafigyelés tudatosítása valamint a közösséghez való tartozás értékeinek a figyelem-felhívása. 

A lelkigondozás szükségességének a népszerűsítése, illetve ennek fontossága. A családi kapcsolatok elhanyagolása a különböző érdekek és hivatás- és munka-alkoholizmus és más téveszmék és tévcselekedetek kohójában.

Ismeretterjesztő eladások, szakemberek meghívása által, a "család és közösség" témában. 1 Nap : Különböző felekezetű lelkészek előadásai a család és közösség témájáról ( katolikus, református, unitárius, adventista, ortodox ) 2 Nap: Pszichológusok és pedagógusok előadásai a "család és közösség" témában 3 Nap: Pszichiáterek és irodalmárok előadásai a "család és közösség" témában 4.Nap: Közgazdászok és jogászok előadásai a "család és közösség" témában 5.Nap: Politikai pártok képviselői és helyi önkormányzati tisztviselők előadásai a "család és közösség" témában 6 Nap: A civilszervezetek , a nagycsaládos egyesület részéről, majd a fiatok részéről érkező előadások a "család és közösség" témában 7 Nap: Istentisztelet a nyárádszeredai unitárius templomban , utána szeretet-vendégség 

 2015 Január - a Jobbágyfalvi-Nyárádszeredai Unitárius Egyházközség közgyűlésén való felkészülés a Lelkigondozói Napok szervezésére 2015 február - keblitanácsi ( prezsbiteri, azaz egyházkormányzási testületi) gyűléseken való megbeszélése a lelkigondozói napoknak 2015 március- előadók keresése és felkérése a "család és közösség" témáról 2015 április - keblitanácsi gyűléseken való számbavétel az eddigi eredményeknek 2015 május - az írott és elektronikus sajtókban való reklámozása a lelkigondozói napoknak 2015 június - a jelentkezési határidő és egyéb szervezési kérdések megvitatása és rendezése 2015 július - a szeretet-vendégségnek valamint az előadók ellszállásolásának a szervezése 2015 augusztus - első hetében az emlékeztető és a tényleges lelkigondozói napok lebonyolítása 

Támogatásokat elfogadunk: előadások önkéntes tartására, a szálláslehetőség és utazási költségek támogatására, az előadások közzétételi költségeinek a támogatására. A támogatók köszönő okleveletek kapnak az egyházközségtől , amit a lelkigondozói napokat záró istentiszteleten nyújtunk át és az írott és elektronikus sajtóban is közzé tesszük azoknak a neveit akik ezt igénylik. Azon támogatók akik nem igénylik a széles nyilvánosságot a köszönet-nyilvánításunkban számon tartjuk őket és csendes köszönetünk mellett további kapcsolatokat ápolunk velük.A támogatás alatt nem feltétlenül a pénzbeli támogatást értjük, hanem elsősorban azok jelentkezését és részvételét valamint önmenedzselését aki e téma iránt érdeklődnek és szívesen bekapcsolódnak. A kapcsolat érdekében vegyék fel a kapcsolatot az egyházközség lelkészével. Isten és ember iránti bizalommal és bátorítással vagyunk a jövőbeli támogatóink fele. 

A Jobbágyfalva-Nyárádszeredai Unitárius Egyházközség lelkésze Sándor Szilárd , aki a Kolozsvári Egyetemi Fokú Protestáns Teológián végzett 1994-ben , majd 1994-95 években az Amerikai Egyesült Államokban, Saint Loiusban Kirwood Unitarian Chapel gyakorló segédlelkésze volt. Szolgálati helyei Pipe-Szásznádas Unitárius Egyházközség, Szentháromság-Kisadorjáni Unitárius Egyházközség és 10 éve szolgál a a fent nevezett egyházközsében. 2012-2014 között a Protestáns Teológiai Intézet keretében működő Juhász István Alapítvány és a Stichting Congtextueel Pastoraat in Nederland keretében sorra került Holland-Magyar Kontextuális lelkigondozói szupervizós képzésen vett részt , és a Bábes Bolyai Tudományegyetemen szintén ez idő alatt sikeres pásztorálpszichológiai mesteri vizsgát tett - Kontextuális lelkigondozói megközelítések( halál, bűn, bűntudat, türelem, hűség, érdem ) témában - ahol jelenleg doktorandusz hallgató.

A nyárádmenti lelkigondozói napok célja az egyházközségben valamint a nyárádmenti más egyházközségek valamint máshonnan érkező érdeklődők részére alkalmas és hatékony segítséget nyújtani a család és közösség kontextuális lelkigondozás négy dimenziójában történő relácionális etikai megközelítésről és ennek hasznosítására.

Kérem jelezzék azok akik ebben a szervezésben szívesen segítenek!

Jövőkép - a gyülekezetek, az egyházközség és a lelkészi szolgálat tekintetében:
Eddig nem szerepelt a lelkészi jelentésben ez a fejezet. Az eddigi beszámolókból kitűnt az egyházközség jelenlegi helyzete ami a gyülekezet fogyását illetve a gyülekezeti tagok egyházközséghez való viszonyulását és a közösségi alkalmak során megmutatkozó áldozatkészségét és szolgálatát illeti.  Szükség elgondolkozni minden gyülekezeti tagnak azon, hogy milyennek szeretné látni az egyházközségét a közel és távoli jövőben. A jobbágyfalvi unitáriusok 1568-tól számítják az egyházközségi életüket, amikor még Nyárádszentmártoni egyházközséghez tartoztak. Egy olyan gazdag örökséget kaptak ami nemcsak kötelezi de olyan lehetőségeket tartogat számukra, ahol a megmaradás útjait és feltételeit is magában hordozza. Az ősök felelősségének köszönhetően van ma egyházközség és a mi felelősségünk alapján lesz a jövő egyházközsége. Kérek minden gyülekezeti tagot, hogy érezze át ezt a gazdag örökséget és a hit és lelkiismereti szabadság és hithűségben megmutatkozó megmaradás és gyarapodás lehetőségeit. Ne hagyják el egyházközségüket, amint erre kevés esetben volt példa az elmúlt évben , hanem annál inkább arra törekedjenek hogy megtalálják a helyüket és abban a lelki közösségben amit Jobbágyfalva-Nyárádszeredai Unitárius Egyházközségnek hívunk.

Tíz éves egyházközségi szolgálat után ez a jelentés rendhagyóbb mint az eddigi lelkészi jelentések. Ez annak is tudható be, hogy rövid visszatekintést végeztem az elmúlt esztendőkre - természetesen nem a teljesség igényével. Másfelől annak is tudható be, hogy talán a gyülekezet  tagjai az elmúlt évi lelkészi állás megpályázása után sok kérdést fogalmazhatott meg magának  amit részben nekem is feltettek. Az egyházközség jövője a szolgálatot végző lelkész lelkiismeretes szolgálatán és a közösségépítésben őt segítő hívek hozzáállásától függ. A  lelkészi szolgálatom minősítését az a közösség adja akiket szolgálok és az a közösség ahol az egyházközség kifejti tevékenységét a társadalom szolgálatában , viszont a szolgálat méltányolásához és ennek értékeléséhez a hívek hozzáállása is szükséges. Nem célom semmiféle kitérő magyarázatot nyújtani a 2014-es évben a szomszédos lelkészi állás megpályázásával kapcsolatosan , amit az egyházi alaptörvény adta jogomnál fogva gyakoroltam. A pályázati lehetőséggel azért éltem természetesen, mert az elkövetkező években elképzeltem a szomszédos egyházközségben a lelkészi munkám és személyes valamint családi életünket. Ennek érdekében nem tettem semmivel többet, mint hogy hivatalosan megpályáztam a lelkészi állást és végig néztem a pályázati procedúra lebonyolítását és tudomásul vettem hogy négy szavazat híján lett sikertelen a pályázatom. Tíz éves szolgálatom alatt felépült a templom és a gyülekezeti otthon, megjelent az egyházközség történetét röviden összefoglaló kis füzete, teológiai elmélkedéseket tartalmazó kis füzet valamint egy kisregény jelent meg és sor kerültek közösségépítő alkalmakra is. Úgy érzem nem telt el hiába a tíz év az elmúlt szolgálatban. 

Valamikor az unitárius egyházközségekben volt az úgynevezett papmarasztalás törvénye. Ez azt jelentette, hogy egy idő után - ami lehetett egy év , vagy a szerződésben leírt idő amit a pap és a közgyűlés közös szerződésben rögzített  -  az egyházközségi lelkészi állásra vagy visszahívta a papot további szolgálatra amit időben rögzített, meghatározta, hogy mi a pap munkája és azért mennyi javadalom jár,  ha megvolt elégedve eddigi munkájával a közösség, vagy a pap akkor maradt tovább, ha nem akkor más egyházközségbe ment el.  Ez a törvény most nincs alkalmazva az egyházközségekben, de meggyőződésem és tapasztalatom hogy tíz éves lelkészi munka után szükség van a kiértékelésre és a megmérettetésre is ,mind a gyülekezetnek a megmérettetésre a lelkészi munkája felől, mind a lelkész megmérettetése a gyülekezeti tagok közösségi részvételüket illetően. Az unitárius azt is jelenti, hogy gyakrabban járunk templomba és veszünk részt a közösségi alkalmakon mint ahogy ezt általában az egyházközségben lassan megszokottá kezdett válni . Az unitárius azt is jelenti, hogy a templomozásokon kívüli közösségi találkozásokon is részt veszünk és teszünk ezért hogy erre sor kerüljön.   Az unitárius nem jelzős szó , mint a piros vagy a zöld, mint a szép vagy a csúf szavak, nem főnév mint a templom, szószék vagy orgona, hanem ige is, mint az élni, szeretni, bízni , hinni , szolgálni szavunk is. Egyelőre az unitárius a mi gyülekezetünkben inkább jelző mint főnév és csak igen ritkán ige. Erre biztatom a gyülekezetet, hogy amikor unitárius vallásukra gondolnak, akkor jusson eszükbe az, hogy ez cselekvést is jelent, életvitelt és Isten-, és ember-szeretet vallásán akaró és tenni tudó , cselekvő közösséget.

Végszóként köszönöm a gyülekezeti tagoknak hogy meghallgattak , köszönöm a  támogatásukat és megértésüket mindabban amit közösen elérhettünk a közösségszolgálatban !Istennek legyen hála  minden olyan alkalomért amit szívesen élnénk meg még egyszer és amire a jövőben is lehetőséget tartogat számunkra a Gondviselés ! Remélem az elmúlt tíz év után még sok ugar maradt felszántatlanul abban az Isten országában amelynek munkájához reménység szerint még  aratni fogunk,hiszen már most sok az aratnivaló. Végül nagyon szépen , szívemből köszönöm azt a karácsonyi ajándékot amivel karácsonykor megleptek éppen 25 éves szószéki szolgálatom évfordulóján! A jó Isten áldja meg mindannyiunk életét ! Ámen