A lélek szántóföldjén: Elindítottam egy új viláhálós megjelenést

A lélek szántóföldjén: Elindítottam egy új viláhálós megjelenést: https://podvine.com/user/UnitariusSzekelykal?fbclid=IwAR2_J0Ei8efB1eLzw6udcciIJWzLsA6cZbGUZOpk9m5wcUhPHJ4uqkB0FKQ   Visszajelzést várok, azo...

Lelkészi jelentés 2022 január 1- 2022 augusztus 31

 

 „ És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára” Lk.9,62

 

Ez a lelkészi jelentés nem fog adatokat tartalmazni, hiszen amikor készül már a Székelykáli Unitárius Egyházközség lelkésze vagyok és az iratok nélkül készül. Mégis lelkiismereti dolgonak tartom, hogy azt a csonka évet amíg még Jobbágyfalva-Nyárádszeredai Unitárius Egyházközség lelkésze voltam ( január elejétől augusztus végéig) egy - habár emlékezetből is - lelkészi jelentésben is lezárjam. Nevek nélkül is szeretném kifejezni  e helyen azoknak a gyászoló családoknak az együttérzésem, akik ebben az időszakban utolsó útjára kísérték szeretteiket, áldásos örömmel gondoljak vissza a keresztelőkre, konfirmációra és az esküvői fogadalmakra kérve e helyen is Isten áldását az új családok életére. 

Mivel ez a lelkészi jelentés az utolsó, ebben az egyházközségben, amikor nem a közgyűlés előtt olvasom fel, ezért e virtuális beszámolót ajánlom a volt gyülekezeteim érdeklődő hívei figyelmébe. Egy rövid emlékezetből való  összefoglaló után az elmúlt 19 utáni személyes vallomással fogom zárni ezt a lelkészi jelentést, kérve Isten áldását a gyülekezeti közösség minden egyes tagjára.

Januárban , Jobbágyfalván egyedül elvégeztem a hagyományos év elei családlátogatást és jeleztem a szószéki hírdetések rendjén, hogy Nyárádszeredában az idősekhez és a betegekhez illetve a konfrmációra és más szertartásokra való előkészületek miatt fogok családokhoz látogatni és ilyen értelemben elmarad az a hagyományos családlátogatás, amit minden évben amikor a vírus nem akadályozta meg, kezdetben a körzetfelelősekkel, majd az énekvezérrel és egyedül is végeztem a 19 év során. Ebben a hónapban került sor  - emlékezetem szerint - az összevont keblitanácsi gyűlésre, ahol megalakult az egyházközség ideiglenes gazdasági bizottsága, aki ellenőrizte az elmúlt évi zárszámadást és elkészítette a 2022-es évre a költségvetést. A gazdasági bizottság megalakulását magam kezdeményeztem az évek során az egyházközségi ügyveteli alaptörvényben leírtak alapján, akárcsak az összevont kebltianácsi gyűlés megalakulását  és a nyárádszeredai körzetfelelőség alapján való keblitanácsi önkéntes szolgálat megalakulását. Mindezek mellett javasoltam a Valláserkölcsi Bizottság, közmunkai Bizottság, Testérgyülekezeti Bizottság és más közhasznú bizottságok megalakulását az évek során, amikor lelkésze  voltam az egyházközségnek. Ezen bizottságoknak viszont - hangsúlyoztam számtalanszor - a munkája, az önkéntes szolgálata akkor vezet eredményre, ha azzal a  lelkülettel végzik akik ebben tennivalót vállalnak, ami a közösség javát szolgálja és a lelkész munkáját is segíti szintén a közösségi szolgálatában. Sajnos a keblitanácsosok egy meghatározó része nem értett egyet a bizottságok megalakulását illető lelkület iránti elvárásaimmal és ebbők adódóan adódtak nézeteltérések. Ennek a nézeteltérésnek volt az egyik eredménye az is, amikor a keblitanácsosok egy része úgy döntött, hogy olyan kebitanácsosi gyűlést hívtak össze, ahol a lelkészi munkám hiányosságainak a megbeszélése volt a téma, amiről írásos beszámolót több mint egy év után adtak a kezembe azon a februári összevont keblitanácsi gyűlésen, ahol a nagytiszteteletű esperes úr mellett a főtiszteletű püspök úr is részt vett, és amely gyűlésen írásba adtam és felolvastam a gyűlésen, hogy mivel a keblitanács nincs megelégedve a lelkészi munkámmal és én sem vagyok megelégedve a keblitanács munkájával, ezért kértem az ősztől a lelkészi állásomból való felmentésem és kértem a főtisztelendő püspök urat ősztől más lelkészi munkakörrel való megbízásomra. Mindezek után sor került mindkét gyülekezetben  a hagyományos imaheti szolgálatokra meghívott lelkészek szolgálataival. Az iskolai és az egyházközségben a vallás órák folytatódtak, az úrvacsoraosztó ünnepek és más ünnepeket is megtartottunk, minden olyan szolgálatot amit a szükség megkívánt elvégeztem és  közben állandó kapcsolatban voltam a Betlehem Gábor Alap kapcsolattartóival, amire költségvetés módosítása  érdekében , amire sajnos nem került sor és a megnyert pályázati összeget nem tudtam ekképpen ügyintézni. Beteg és időként családlátogatásokat is végeztem és igyekeztem mindkét gyülekezetet előkészíteni lelkileg arra, hogy ősztől már nem leszek a lelkészük. Ezzel egy időben én is készültem lelkileg arra az ismeretlen lelkészi munkakörre, amiről gyakorlatilag nem volt konkrét ismeretem ennek a lehetőségeiről és müködtetéséről ami az elején csupán a tervezésben volt, egy olyan sajátos munkakörű lelkészi állás, ahol a helyettesítő szolgálatok mellett lelkigondondozói szolgálatokat is végeztem volna. E helyeztemben magam mögött éreztem az egyházam részéről a lelki- , szellemi és minden olyan természetű támogatást ami alapján a sok ismeretlen ellenére bizalommal tekintettem a jövő felé. Ugyanakkor a gyülekezet részéről is érkeztek kérések, hogy amennyiben lehetséges maradjak tovább az egyházközség lelkésze, ezt a lehetőséget viszont kizárt volt már és visszautasítottam  minden ilyen természetű elképzelést a részükről. Nem szeretném e helyen kielemezni e kérdést mélységeiben és részleteiben tovább. Abban bízom, hogy az én 19 éves szolgálatom is hozzájárult ahhoz, hogy a közösség jobban önmagára találjon és hogy becsülje meg azt a hagyományt ahonnan kisarjadt a társgyülekezet és becsüljék meg azokat akik értük fáradoznak.  A tavasz és a nyár folyamán sor kerültem - mint utaltam az előbbiekben erre - temetési, keresztelési és esketési szertartásokra is, amelyekre igyekeztem lelkiismeretesen felkészülni, akárcsak a vasárnapi szószéki szolgálataimra, amelyeket egy idő óta közzé is tettem azon a facebook oldalom, ami a "Jobbágyfalva-Nyárádszerdai Unitárius Egyházközség" névből "Sándor Szilárd, unitárius lelkész " névre cserélődőtt fel. 

Mivel tudtuk, hogy a ősztől már nem fogunk a parókián lakni és azzal a sajátságos lelkészi munkaköri munkával, amit a főtisztelendő püspök úrtól kértem - hogy a vídéken maradhassak -  nem tartozott volna székhely - ezért tavasz óta kerestük a lakhatási lehetőséget.Végül meg is találtuk a lehetőséget, találtunk bérházat és egy kedves család kedvességének köszönhetően, ahova augusztus folyamán be is költöztük és ahol csendes otthonra találtunk.Közben megüresedett a Székelykáli Unitárius Egyházközség és a hozza tartozó gyülekezetek gondozását végző lelkészi állás. A lelkészi állás betöltését a főtisztelendő püspök úrra bízta az egyházközségi közgyűlés. A lelkészi állásra jelentkeztem és elkészítettem a gyülekezeti tervet és mindazokat a szükséges iratokat amivel kértem a lelkészi állásba való kinevezésem, áthelyezésem, amit szeptember 1-től meg is kaptam. Az egyházközségben való utolsó istentisztelet utáni vasárnap meghívtam mindazokat a híveket akiknek lehetőségül volt eljönni a nyárádszentlászlói gyümölcsös kertünkbe arra a szeretet-vendégségre ahol lezárult a lelkészi szolgálatom ebben az egyházközségben. Kérem Istent, hogy áldja meg az egyházközséget és segítse a belé vetett hitt mértéke és reménysége szerint és az emberek iránti szeretet megélése által azt a  lelki közössége, akik az elkövetkezőkben belakják mindkét templomot és a jobbágyfalvi szeretet-otthont, tanácstermet. Az elmúlt évek szép emlékeit megőrzöm lelkemben és remélem az egészségben való jó találkozások lehetősét a volt hívekkel, immár nem lelkészként, de magánemberként, és amennyiben erre ígény adódik és lehetőség lesz a szolgálatomra pasztoralpszichológusként, felekezetre való különbség nélkül. 

Az alábbiakban e lelkészi jelentés előtt említett 19 évre való visszatekintésem összefoglalóját teszem meg amivel lezártnak tekintem a jobbágyfalva-nyárádszeredai lelkészi jelentéseim.

Számvetésem lelkészi pályám 2003-2022 közötti szolgálati éveiről

 

                          Mindazok részére, akik ezen az útszakaszon útitársaim voltak

 

 

„ Mi pedig mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek ti értettetek atyámfiai, akiket szeret az Úr  hogy kezdettől fogva kiválasztott titeket az Isten az üdvösségre, a Lélek szentelésében és az igazság hitében.”                  2Thessz. 2,13

“Egy az Isten és mindeneknek Atyja, a ki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik.”         .                                                                                                                                                                                                    Ef. 4,6

 

Nem sajnálok:

1)      ...  egyetlen könnycseppet sem, amit beteglátogatások, virrasztók, temetések után ejtettem, sem az előtte és utána imádsággal való eltöltött időt, miközben e szolgálattal járó lelki mélységekből, amit átéltem e szolgálatok alkalmával - elfeledkezve saját magam és családom gondjairól is ez idő alatt - nem volt egyszerű arra a lelki felszínre érkezzem, ahol folytathatom további szolgálataim  .

2)      ... egyetlen örömteli időt sem, amiben osztoztam a keresztelők, konfirmációk, esketési szertartások, valamint az úrvacsoraosztó ünnepek alkalmával, sem azokat a lelki magasságokat, amelyekben részesedtem, annak ellenére, hogy ezek az örömök sokszor  éppen homkokegyenest ellentétesek voltak a saját magam-, és családom élethelyzeteivel, melyek ebben az időben nehézségekkel küszködtek .

 

Nem sajnálom:

3)      ... a sok átvirrasztott éjszakát, amellyel a templom-, a tanácsterem-, a  parókia építkezései és javításai pályázatok elkészítése, kivitelezése  valamint ennek az elszámolása érdekében gondolkodtam, keresve a megoldásokat és a lehetőségeket az előrehaladáshoz.

 

 

Sajnálom:

1)      .... azt, hogy miután Istennek hála a nyárádszeredai templomépítést, sikerült befejezni, nem tapasztaltam meg a gyülekezet részéről azt a közösségi örömöt, amivel belakhatta volna templomát a vasárnapi istentiszteletek-, áhítatok-, úrvacsoraosztó istentiszteletek alkalmával.

2)      ...  azt, hogy a nyárádszeredai keblitanáccsal nem sikerült egy olyan kapcsolatot kialakítani, ahol természetes lett volna az a munka, amit végeztem nemcsak a templomépítés idejében, de utána is,  amit a közösség érdekében kerestem és sokszor fáradtságot sem kímélve végeztem, és ennek érdekében is képeztem magam.

3)      .... azt, hogy a szeredai keblitanács tagjai között nem sikerült az összhangot elősegítenem a konfliktusok során és ennek eredményeképpen saját személyem ellen irányult egy idő után ez a belső feszültség.

4)      ... hogy nem sikerült sokszori és több irányba történő próbálkozásaim ellenére sem a nyárádszeredai unitárius ifjúsági-, valamint a családok közösségi csoportjainak megalakulását elősegíteni, valamint a közösségépítés érdekében a körzetfelelősök munkakörét kialakítani.

5)      .... hogy  miután a lelkigondozásban tudományos és gyakorlati képzettségre tettem szert, több tényező miatt is le kellett mondanom annak a lehetőségéről, hogy ezt az elméleti tudást és megszerzett tapasztalatot ennek az egyházközségnek a közössége-  és a gyülekezeti családok és az egyéni lelkigondozás javára fordíthattam volna.

 

Hálát adok:

1)      … mindazokért a vallásórákért, ahol a gyermekekkel közösen megtapasztalhattam azt az őszinte ragaszkodást és szeretetet, amit az unitárius vallásuk iránt átéltel és mindazokért a közelebbre vagy távolabbra való közös kirándulásokért, amelyekre sor kerülhetett a csak fiatalokkal, vagy családokkal való alkalmakkor. Itt említem meg másodszor is, azokat a konfirmációs felkészülések és ünnepek alkalmával az élményeket, amelyekben a fiatalokkal közösen részem lehetett.

2)      …mindazokért a közmunkákért, ahol a gyülekezet tagjai önként, egyházközségük iránti szeretetből szerveztek, és vettek részt,valamint utána azokért a közös étkezésekért ahol a hála magasra szállott a jól elvégzett munka után.

3)      …mindazoknak a keblitanácsosoknak és gondnokoknak önzetlen közösség-szolgálatáért, akikkel közösen munkálkodhattam : akik segítették az építkezések idején  az adományok begyűjtését és segítették munkámat a pályázatok során-,  

4)      …mindazoknak, akik a rászorulóknak szóló, és más adományok gyűjtése során-, valamint az egyházfenntartói járulékok bevételezésekor mellettem voltak lelkészi munkám segítve azokon a közösségépítési alkalmakon, ahol nők napja-, idősek vasárnapja-, virágvasánap-, őszi hálaadó zenei áhítatatok-, karácsonyi és más alkalomból  szeretet-csomagok megszervezésére  és kiosztására került sor.

5)      …hogy Főtisztelendő Dr. Szabó Árpád püspök úr kinevezett a nyárádszeredai gyülekezet meghívására és a jobbágyfalvi gyülekezet tudomásul vételével 2003.december 1-én az egyházközségbe. 

6)      …hogy Főtisztelendő Bálint Benczédi Ferenc a templomszentelési ünnep alkalmával  ünnepi szószéki szolgálatot végzett és az elkezdett templomépítés folyamatában főpásztori szeretettel az egyházközség mellett volt.

7)      …hogy Gyerő Dávid volt főjegyző, aki a templomépítés kezdetétől a pályázatok rendjén támogatta fáradozásaim és a templomszentelés idejében úrvacsorai beszéddel szolgált.

8)      ... minden tanulással eltöltött időért, amellyel lelkészi szolgálatomat kiteljesíthettem a közösségben ahol éltem, és mindazokért  a visszajelzésekért, melyek megerősítettek fáradozásaim értelmében

9)      …hogy Főtisztelendő Kovács István jelenlegi püspök úr, mind a nyárádszeredai templom harangszentelésen-, mind a jobbágyfalvi templomépítés évfordulóján-, mind pedig legutóbb 2022 tavaszán az összevont egyházközségi keblitanácsi gyűlésen személyes jelenlétével Nt. Fazakas Levente esperes úrral közösen együtt részt vettek a gyűlésen, ahol  végül egyértelművé vált hogy ez év őszétől megszűnik a lelkészi munkaköröm a közel 20 évi egyházközségben történt lelkészi szolgálatom után.

 

 

Kelt: 2022-05-25 - 2022-08-27 között,  Jobbágyfalván és Csíkfalván

 

               

 

Atyafiságos üdvözlettel,

                                                               

                                                       Sándor Szilárd, dr

                                        – unitárius lelkész, pasztoralpszichológus