2022. szeptember 20., kedd
A lélek szántóföldjén: Elindítottam egy új viláhálós megjelenést
2022. szeptember 2., péntek
Lelkészi jelentés 2022 január 1- 2022 augusztus 31
„ És monda néki Jézus: Valaki az eke
szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára” Lk.9,62
Ez
a lelkészi jelentés nem fog adatokat tartalmazni, hiszen amikor készül már a
Székelykáli Unitárius Egyházközség lelkésze vagyok és az iratok nélkül készül.
Mégis lelkiismereti dolgonak tartom, hogy azt a csonka évet amíg még
Jobbágyfalva-Nyárádszeredai Unitárius Egyházközség lelkésze voltam ( január
elejétől augusztus végéig) egy - habár emlékezetből is - lelkészi jelentésben
is lezárjam. Nevek nélkül is szeretném kifejezni e helyen azoknak a
gyászoló családoknak az együttérzésem, akik ebben az időszakban utolsó útjára
kísérték szeretteiket, áldásos örömmel gondoljak vissza a keresztelőkre,
konfirmációra és az esküvői fogadalmakra kérve e helyen is Isten áldását az új
családok életére.
Mivel ez a
lelkészi jelentés az utolsó, ebben az egyházközségben, amikor nem a közgyűlés
előtt olvasom fel, ezért e virtuális beszámolót ajánlom a volt gyülekezeteim
érdeklődő hívei figyelmébe. Egy rövid emlékezetből való összefoglaló után
az elmúlt 19 utáni személyes vallomással fogom zárni ezt a lelkészi jelentést,
kérve Isten áldását a gyülekezeti közösség minden egyes tagjára.
Januárban ,
Jobbágyfalván egyedül elvégeztem a hagyományos év elei családlátogatást és
jeleztem a szószéki hírdetések rendjén, hogy Nyárádszeredában az idősekhez és a
betegekhez illetve a konfrmációra és más szertartásokra való előkészületek
miatt fogok családokhoz látogatni és ilyen értelemben elmarad az a hagyományos
családlátogatás, amit minden évben amikor a vírus nem akadályozta meg,
kezdetben a körzetfelelősekkel, majd az énekvezérrel és egyedül is végeztem a
19 év során. Ebben a hónapban került sor - emlékezetem szerint - az
összevont keblitanácsi gyűlésre, ahol megalakult az egyházközség ideiglenes
gazdasági bizottsága, aki ellenőrizte az elmúlt évi zárszámadást és
elkészítette a 2022-es évre a költségvetést. A gazdasági bizottság
megalakulását magam kezdeményeztem az évek során az egyházközségi ügyveteli
alaptörvényben leírtak alapján, akárcsak az összevont kebltianácsi gyűlés
megalakulását és a nyárádszeredai körzetfelelőség alapján való
keblitanácsi önkéntes szolgálat megalakulását. Mindezek mellett javasoltam a
Valláserkölcsi Bizottság, közmunkai Bizottság, Testérgyülekezeti Bizottság és
más közhasznú bizottságok megalakulását az évek során, amikor lelkésze
voltam az egyházközségnek. Ezen bizottságoknak viszont - hangsúlyoztam
számtalanszor - a munkája, az önkéntes szolgálata akkor vezet eredményre, ha
azzal a lelkülettel végzik akik ebben tennivalót vállalnak, ami a
közösség javát szolgálja és a lelkész munkáját is segíti szintén a közösségi
szolgálatában. Sajnos a keblitanácsosok egy meghatározó része nem értett egyet
a bizottságok megalakulását illető lelkület iránti elvárásaimmal és ebbők
adódóan adódtak nézeteltérések. Ennek a nézeteltérésnek volt az egyik
eredménye az is, amikor a keblitanácsosok egy része úgy döntött, hogy olyan
kebitanácsosi gyűlést hívtak össze, ahol a lelkészi munkám hiányosságainak a
megbeszélése volt a téma, amiről írásos beszámolót több mint egy év után adtak
a kezembe azon a februári összevont keblitanácsi gyűlésen, ahol a
nagytiszteteletű esperes úr mellett a főtiszteletű püspök úr is részt vett,
és amely gyűlésen írásba adtam és felolvastam a gyűlésen, hogy mivel a
keblitanács nincs megelégedve a lelkészi munkámmal és én sem vagyok megelégedve
a keblitanács munkájával, ezért kértem az ősztől a lelkészi állásomból való
felmentésem és kértem a főtisztelendő püspök urat ősztől más lelkészi
munkakörrel való megbízásomra. Mindezek után sor került mindkét
gyülekezetben a hagyományos imaheti szolgálatokra meghívott lelkészek
szolgálataival. Az iskolai és az egyházközségben a vallás órák folytatódtak, az
úrvacsoraosztó ünnepek és más ünnepeket is megtartottunk, minden olyan
szolgálatot amit a szükség megkívánt elvégeztem és közben állandó
kapcsolatban voltam a Betlehem Gábor Alap kapcsolattartóival, amire
költségvetés módosítása érdekében , amire sajnos nem került sor és a
megnyert pályázati összeget nem tudtam ekképpen ügyintézni. Beteg és időként
családlátogatásokat is végeztem és igyekeztem mindkét gyülekezetet előkészíteni
lelkileg arra, hogy ősztől már nem leszek a lelkészük. Ezzel egy időben én is
készültem lelkileg arra az ismeretlen lelkészi munkakörre, amiről gyakorlatilag
nem volt konkrét ismeretem ennek a lehetőségeiről és müködtetéséről ami az elején
csupán a tervezésben volt, egy olyan sajátos munkakörű lelkészi állás, ahol a
helyettesítő szolgálatok mellett lelkigondondozói szolgálatokat is végeztem
volna. E helyeztemben magam mögött éreztem az egyházam részéről a lelki- ,
szellemi és minden olyan természetű támogatást ami alapján a sok ismeretlen
ellenére bizalommal tekintettem a jövő felé. Ugyanakkor a gyülekezet részéről
is érkeztek kérések, hogy amennyiben lehetséges maradjak tovább az egyházközség
lelkésze, ezt a lehetőséget viszont kizárt volt már és visszautasítottam
minden ilyen természetű elképzelést a részükről. Nem szeretném e helyen
kielemezni e kérdést mélységeiben és részleteiben tovább. Abban bízom, hogy az
én 19 éves szolgálatom is hozzájárult ahhoz, hogy a közösség jobban önmagára találjon
és hogy becsülje meg azt a hagyományt ahonnan kisarjadt a társgyülekezet és
becsüljék meg azokat akik értük fáradoznak. A tavasz és a nyár folyamán
sor kerültem - mint utaltam az előbbiekben erre - temetési, keresztelési és
esketési szertartásokra is, amelyekre igyekeztem lelkiismeretesen felkészülni,
akárcsak a vasárnapi szószéki szolgálataimra, amelyeket egy idő óta közzé is
tettem azon a facebook oldalom, ami a "Jobbágyfalva-Nyárádszerdai
Unitárius Egyházközség" névből "Sándor Szilárd, unitárius lelkész
" névre cserélődőtt fel.
Mivel tudtuk,
hogy a ősztől már nem fogunk a parókián lakni és azzal a sajátságos lelkészi
munkaköri munkával, amit a főtisztelendő püspök úrtól kértem - hogy a vídéken
maradhassak - nem tartozott volna székhely - ezért tavasz óta kerestük a
lakhatási lehetőséget.Végül meg is találtuk a lehetőséget, találtunk bérházat
és egy kedves család kedvességének köszönhetően, ahova augusztus folyamán be is
költöztük és ahol csendes otthonra találtunk.Közben megüresedett a Székelykáli
Unitárius Egyházközség és a hozza tartozó gyülekezetek gondozását végző
lelkészi állás. A lelkészi állás betöltését a főtisztelendő püspök úrra bízta
az egyházközségi közgyűlés. A lelkészi állásra jelentkeztem és elkészítettem a
gyülekezeti tervet és mindazokat a szükséges iratokat amivel kértem a lelkészi
állásba való kinevezésem, áthelyezésem, amit szeptember 1-től meg is kaptam. Az
egyházközségben való utolsó istentisztelet utáni vasárnap meghívtam mindazokat
a híveket akiknek lehetőségül volt eljönni a nyárádszentlászlói gyümölcsös
kertünkbe arra a szeretet-vendégségre ahol lezárult a lelkészi szolgálatom
ebben az egyházközségben. Kérem Istent, hogy áldja meg az egyházközséget és
segítse a belé vetett hitt mértéke és reménysége szerint és az emberek iránti
szeretet megélése által azt a lelki közössége, akik az elkövetkezőkben
belakják mindkét templomot és a jobbágyfalvi szeretet-otthont, tanácstermet. Az
elmúlt évek szép emlékeit megőrzöm lelkemben és remélem az egészségben való jó
találkozások lehetősét a volt hívekkel, immár nem lelkészként, de
magánemberként, és amennyiben erre ígény adódik és lehetőség lesz a
szolgálatomra pasztoralpszichológusként, felekezetre való különbség
nélkül.
Az alábbiakban
e lelkészi jelentés előtt említett 19 évre való visszatekintésem
összefoglalóját teszem meg amivel lezártnak tekintem a
jobbágyfalva-nyárádszeredai lelkészi jelentéseim.
Számvetésem lelkészi
pályám 2003-2022 közötti szolgálati éveiről
Mindazok részére, akik ezen az
útszakaszon útitársaim voltak
„ Mi pedig mindenkor hálaadással
tartozunk az Istennek ti értettetek atyámfiai, akiket szeret az Úr hogy kezdettől fogva kiválasztott titeket az
Isten az üdvösségre, a Lélek szentelésében és az igazság hitében.” 2Thessz. 2,13
“Egy az Isten és mindeneknek Atyja, a ki
mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik.” .
Ef. 4,6
Nem
sajnálok:
1)
... egyetlen könnycseppet sem, amit
beteglátogatások, virrasztók, temetések után ejtettem, sem az előtte és utána imádsággal
való eltöltött időt, miközben e szolgálattal járó lelki mélységekből, amit
átéltem e szolgálatok alkalmával - elfeledkezve saját magam és családom
gondjairól is ez idő alatt - nem volt egyszerű arra a lelki felszínre érkezzem,
ahol folytathatom további szolgálataim .
2)
... egyetlen örömteli
időt sem, amiben osztoztam a keresztelők, konfirmációk, esketési szertartások,
valamint az úrvacsoraosztó ünnepek alkalmával, sem azokat a lelki magasságokat,
amelyekben részesedtem, annak ellenére, hogy ezek az örömök sokszor éppen homkokegyenest ellentétesek voltak a
saját magam-, és családom élethelyzeteivel, melyek ebben az időben
nehézségekkel küszködtek .
Nem sajnálom:
3)
... a sok átvirrasztott
éjszakát, amellyel a templom-, a tanácsterem-, a parókia építkezései és javításai pályázatok
elkészítése, kivitelezése valamint ennek az elszámolása érdekében
gondolkodtam, keresve a megoldásokat és a lehetőségeket az előrehaladáshoz.
Sajnálom:
1)
.... azt, hogy miután
Istennek hála a nyárádszeredai templomépítést, sikerült befejezni, nem
tapasztaltam meg a gyülekezet részéről azt a közösségi örömöt, amivel
belakhatta volna templomát a vasárnapi istentiszteletek-, áhítatok-,
úrvacsoraosztó istentiszteletek alkalmával.
2)
... azt, hogy a nyárádszeredai keblitanáccsal nem sikerült
egy olyan kapcsolatot kialakítani, ahol természetes lett volna az a munka, amit
végeztem nemcsak a templomépítés idejében, de utána is, amit a közösség érdekében kerestem és sokszor
fáradtságot sem kímélve végeztem, és ennek érdekében is képeztem magam.
3)
.... azt, hogy a
szeredai keblitanács tagjai között nem sikerült az összhangot elősegítenem a
konfliktusok során és ennek eredményeképpen saját személyem ellen irányult egy
idő után ez a belső feszültség.
4)
... hogy nem sikerült
sokszori és több irányba történő próbálkozásaim ellenére sem a nyárádszeredai
unitárius ifjúsági-, valamint a családok közösségi csoportjainak megalakulását
elősegíteni, valamint a közösségépítés érdekében a körzetfelelősök munkakörét
kialakítani.
5)
.... hogy miután a lelkigondozásban tudományos és
gyakorlati képzettségre tettem szert, több tényező miatt is le kellett mondanom
annak a lehetőségéről, hogy ezt az elméleti tudást és megszerzett tapasztalatot
ennek az egyházközségnek a közössége- és
a gyülekezeti családok és az egyéni lelkigondozás javára fordíthattam volna.
Hálát adok:
1)
… mindazokért a
vallásórákért, ahol a gyermekekkel közösen megtapasztalhattam azt az őszinte
ragaszkodást és szeretetet, amit az unitárius vallásuk iránt átéltel és
mindazokért a közelebbre vagy távolabbra való közös kirándulásokért, amelyekre
sor kerülhetett a csak fiatalokkal, vagy családokkal való alkalmakkor. Itt
említem meg másodszor is, azokat a konfirmációs felkészülések és ünnepek
alkalmával az élményeket, amelyekben a fiatalokkal közösen részem lehetett.
2)
…mindazokért a
közmunkákért, ahol a gyülekezet tagjai önként, egyházközségük iránti szeretetből
szerveztek, és vettek részt,valamint utána azokért a közös étkezésekért ahol a
hála magasra szállott a jól elvégzett munka után.
3)
…mindazoknak a
keblitanácsosoknak és gondnokoknak önzetlen közösség-szolgálatáért, akikkel
közösen munkálkodhattam : akik segítették az építkezések idején az adományok begyűjtését és segítették
munkámat a pályázatok során-,
4)
…mindazoknak, akik a
rászorulóknak szóló, és más adományok gyűjtése során-, valamint az egyházfenntartói
járulékok bevételezésekor mellettem voltak lelkészi munkám segítve azokon a
közösségépítési alkalmakon, ahol nők napja-, idősek vasárnapja-, virágvasánap-,
őszi hálaadó zenei áhítatatok-, karácsonyi és más alkalomból szeretet-csomagok megszervezésére és kiosztására került sor.
5)
…hogy Főtisztelendő Dr.
Szabó Árpád püspök úr kinevezett a nyárádszeredai gyülekezet meghívására és a
jobbágyfalvi gyülekezet tudomásul vételével 2003.december 1-én az
egyházközségbe.
6)
…hogy Főtisztelendő
Bálint Benczédi Ferenc a templomszentelési ünnep alkalmával ünnepi szószéki szolgálatot végzett és az
elkezdett templomépítés folyamatában főpásztori szeretettel az egyházközség
mellett volt.
7)
…hogy Gyerő Dávid volt
főjegyző, aki a templomépítés kezdetétől a pályázatok rendjén támogatta
fáradozásaim és a templomszentelés idejében úrvacsorai beszéddel szolgált.
8)
... minden tanulással
eltöltött időért, amellyel lelkészi szolgálatomat kiteljesíthettem a
közösségben ahol éltem, és mindazokért a
visszajelzésekért, melyek megerősítettek fáradozásaim értelmében
9)
…hogy Főtisztelendő
Kovács István jelenlegi püspök úr, mind a nyárádszeredai templom
harangszentelésen-, mind a jobbágyfalvi templomépítés évfordulóján-, mind pedig
legutóbb 2022 tavaszán az összevont egyházközségi keblitanácsi gyűlésen
személyes jelenlétével Nt. Fazakas Levente esperes úrral közösen együtt részt
vettek a gyűlésen, ahol végül
egyértelművé vált hogy ez év őszétől megszűnik a lelkészi munkaköröm a közel 20
évi egyházközségben történt lelkészi szolgálatom után.
Kelt:
2022-05-25 - 2022-08-27 között,
Jobbágyfalván és Csíkfalván
Atyafiságos
üdvözlettel,
Sándor Szilárd, dr
–
unitárius lelkész, pasztoralpszichológus